"A jó beteg nem kérdez"
Az információéhség mellett a megalázottság vezette a legtöbb rákbeteget, illetve hozzátartozóikat a kongresszusi központba szombaton, a nemzetközi onkológiai konferencia betegnapjára. Több százan kint, kétszázötvenen - a szerencsésebbek - bent akartak minden lehetséges segítséget megkapni, legtöbbször a gyógyuláshoz, de gyakran ahhoz is, miként ismerhető fel időben a betegség. Az is kiderült, hogy az emberek gyakran úgy érzik, nemcsak a betegséggel kell megküzdeniük.
"Szavakkal ugyan, de vernek minket az orvosok" - fogalmazott az egyik látogató. "Ruhatári tárgyként" kezelik sokszor a beteget, az orvosok még haragszanak is rájuk, ha bármi nem úgy történik, ahogy ők azt eltervezték. - Tolakodónak érezheti magát, aki beteg, pláne, ha a szervezete nem úgy reagál a kezelésre, ahogy kellene - kontráz rá ma már gyógyult társa, aki szerint elképesztő, ahogy a tudomásukra hozzák, hogy mi a baj. - Vagy a képünkbe vágják, hogy hát ez rák, esetleg még jóslatokat is hallhatunk, mennyi időnk van még hátra, vagy semmit sem mondanak. Tehetetlenül sodródunk. Ha kérdezünk, netán más véleményt is hallani akarunk, azzal csak haragot keltünk - mondják az érintettek.
Szántó János dr., a Klinikai Onkológiai Társaság elnöke, az eddig egyedülálló rendezvény egyik szervezője is a betegek végtelen kiszolgáltatottságában, a méltatlan bánásmódban látja az egyik legnagyobb problémát. - A legtöbb orvos szemében a jó beteg nem kérdez, meghúzza magát, s elfogad mindent, amit az orvosa mond. Pedig éppen a beteg az, aki a legtöbbet teheti a sorsáért. Nem okozhat bajt, ha más orvos véleményét is kikéri. Jó, ha kísérővel jön, önvédelemből kizár egy sor fontos információt, amit más meghall - biztat mindenkit Szántó János, aki szerint a pácienseknek tudniuk kell, mik a lehetőségeik. - Alternatívákat adok, s meghagyom nekik a döntést, de elmondom, hogy én mit tennék. Az utolsó szó mégis az övék, s attól kezdve is folyamatosan tudniuk kell, mi történik velük.
A társaság elnöke szerint ma a betegek hatvan-hetven százaléka követi szótlanul, engedelmeskedve az utasításokat. - Nem véletlen, hogy ha egy ilyen rendezvénnyel "kiengedjük a szelepeket", akkor tömegek mozdulnak meg - mondja a szakember, aki harminckét évnyi gyakorlat után keményen fogalmaz a hazai állapotokról, amelyek között tíz-tizenöt százalékkal rosszabbak az esélyei egy betegnek a fejlettebb ipari országok lakóinál. - Magyarországon a daganatos betegek felét nem szakorvos kezeli, többségük ráadásul "meg is áll" a sebészeteken, nem kap speciális utókezeléseket. Míg sokszor drága és tökéletesen fölösleges vizsgálatok sorát végzik el rajtuk, nemegyszer egymás szakvéleményét, vizsgálati eredményeit semmibe véve - mondja Szántó János, aki maga is gyakorló onkológus. Hiába vannak már kijelölt centrumok, mondja, s hiába előírás, hogy a pácienseket ott kell kezelni, ha a finanszírozás ezt nem követi.
A budapesti kongresszus európai vezetői is - mint az többször is kitűnt a megelőzést, a hatékony kampányt, életmódváltást tartják a rákellenes küzdelem alapjának. Ezzel együtt szerintük a magyar döntéshozóknak is tudomásul kell venniük: a rákgyógyítás valóban drága, az erre fordított forrásokat folyamatosan és mind inkább bővíteni kell.
