A buszvezető halkan, "igazad van, kisköcsög" - aztán üvöltve. Szerencsére zöld lett a lámpa, tán bicska is került volna. Más. Kanyarodó autó, előtte gyalogos pár. A pár búcsúzkodik az út közepén, a sofőr dudál, pár ffi tagjának máris vörös a feje, köcsögözés itt is. (nyomatékként belerúg a kerékbe), - kocsi el... A nézők számára kiselőadás "kiontom a belét, ha legközelebb..." Megyek a kutyával, az meg leül kisdolgozni, úrinő úri házból kiugrik a kapun, nyomatja, teletorokból (szopránban): "azonnal kaparja össze a szarát!!!" "De asszonyom, ez csak pisilt!" Fortissimo: "Igya meg, k. kutyások!"... - nem folytatom.

Aszongya a haver, hogy spannolva, hergelve, uszítva vagyunk, a Házban ordítoznak, tiltakozók (bármi ellen) ugyancsak, este pedig, minden csatornán hergelik a jónépet, igaz, nem k.anyázva, - látszat-moderato, fékezett habzású - de ami lejön a képernyőről, az adrenalin fröccs, vagyis, úgy érzed, hogy valakinek most jól bele kellene rúgni a seggébe, mert nem bírom tovább ezt a feszültséget...

Látod - mondja a haver -  erre jó az autó. Közlekedni már nem lehet a városban, de legalább jó hangpróbát, k.anyázást, köcsögözést lehet benne, vele (mellette) tartani. A gyalogos, a kutyás meg örüljön, hogy lyuk van a fülén. Mikor aztán levezetted a köcsögözést, leülsz megint a doboz elé, töltekezel, aztán ugorhatsz ki a gangra, hogy "halkítsd le azt a kib...tt tévéd, te köcsög, ne várd meg hogy odamenjek."

Tenorista képzés. Mindenki elégedett.