A paradicsom alakzatai
A természet és az ember összefonódását, harmóniáját hivatottak szimbolizálni, de magára az organikus építészetre, mint stílusirányzatra annyi meghatározást találunk, ahány építész alkot ilyetén módon.
Az organikus építészet ugyanis - ahogyan sok képviselője állítja - nemcsak stílus, hanem magatartásforma, mely az élet minden területén megnyilvánul, vagyis az építész nemcsak a tervezőasztalon próbál meg harmonikus egészet létrehozni, hanem a természet és társadalmi hagyományok összehangolásának jegyében próbálja megszervezni a saját életét is.
Ha azonban csak az építészeti meghatározásra koncentrálunk, akkor megállapíthatjuk, hogy minden organikus épületnél az építészek egyfajta szerkezeti egységre törekednek, olyan egységre, mely az épületek térrendszerében és szerkezeteiben az élő szervezethez hasonlóan érvényesül.
Első hallásra mindez nem tűnik túlzottan modernnek, ugyanis a történelemben már a görög-római korban hasonló esztétikai szempontok játszottak szerepet, gondoljunk csak az emberi test arányainak pontos másolására. Az organikus építészet azonban úgy válik modernné, hogy mindezen arányrendszert a természet egészére terjeszti ki, vagyis az építészet látókörébe hozza a minden életformában megnyilvánuló tökéletes megszerkesztettséget.
Érdekes történelmi adalék, hogy ennek a kiterjesztésnek a lehetőségét Charles Darwin, A fajok eredete című, 1859-es kötetének köszönhetjük, mely adott az emberiségnek egy új kulcsszót, mely nem más, mint az evolúció. Az ezerféleképpen támadott elmélet lökést adott az építészetnek, hiszen egymás mellé rendelt - láncba kötött szinte minden fajt, így bátran át lehetett lépni az eddig használt esztétikai perspektívákat. A darwinizmus hatása már érzékelhető a jugendstíl néhány megnyilvánulásában is, elég, ha csak a párizsi metró bejáratait díszítő virágokra gondolunk, de az organikus építészetről mint építészeti stílusról Rudolf Steiner antropofizikus feltűnése után beszélhetünk.
Steiner az organikus építészet egyik apostola. Elmélete szerint a természet is művész, hiszen tökéletesen konstruálja meg teremtményeit, saját arány- és esztétikai rendszerrel. Filozófiai gondolatai pedig konkrét formát is öltenek, amikor megtervez egy épületet egy emberi koponya - Goethe koponyája - arányait felhasználva. Ez az épület a sokat emlegetett Goetheanum, mely Baseltől nem messze hirdeti büszkén az új építészeti stílust.
Steiner elmélete már rányomja bélyegét az utána következő építészekre és gondolkodókra is: Ernst Haeckel már az élő szervezetek egységéről, mint minden művészi alkotás mintájáról beszél Kunstformen der Natur (A természet művészi formái) című könyvében, Spanyolországban Antoni Gaudí pedig azt hangsúlyozza, hogy "Az anyag tisztán, a maga asztrális görbületeiben tárulkozik majd ki, s ekkor majd a világ végre megsejtheti a paradicsom alakzatait".
Nagy hatást gyakorol az "organikus" mozgalomra James Watson és Francis Grick 1953-as felfedezése, mely megismertette az emberiséget a DNS-kettős spirállal, minden szerves élőlény genetikai alapjával. E felfedezéstől számítva szinte sorra tűntek fel a merészen megtervezett, élőlények felépítését tükröző épületek, gondoljunk csak Corbusier 1954-ben átadott ronchamp-i keresztkápolnájára, Joern Utzon sidneyi operaházára, vagy Eero Saarines lebegő termináljára a Kennedy repülőtéren.
Az új struktúrák megjelenésével azonban felmerült egy újfajta probléma is, nevezetesen az, hogy gyorsan és olcsón is megvalósíthatóak-e ezek az organikus tervek. A világban őrült lakóház-építési verseny kezdődött, melyben e két szempont került előtérbe, és az organikus építészet háttérbe szorult.
Napjainkban a betonból és üvegből kitörni vágyó emberi igény mellett a számítógépek rohamos fejlődése nyújt segítséget a tervezésben. Az épületek ősformája ugyanis visszavezethető matematikai képletekre, s az olyan 3 dimenziós animációs programokkal, mint a CAD (számítógéppel támogatott tervezés) vagy a CAM (számítógéppel támogatott legyártás) térgörbéket lehet szimulálni vagy éppenséggel a szerszámgépeket lehet közvetlenül irányítani, így a számítógép könnyedén elvégzi azokat a méréseket és számításokat, mely egy építésznek évek munkájába kerülne, így felgyorsul a tervezés.
Greg Lynn Los Angeles-i feltaláló volt az, aki ezt az újfajta, "számítógépes" építészetet 1995-ben "Blob architecture-nek (Blob-építészet) nevezte el, az 1958-as "B" kategóriás "The Blob" című film után, melynek címe egyszerre utal a vízcseppre és magára a matematikai tervezési metódusra is (Binary Large Object).
A tervezésnek és így az organikus építészetnek a számítógépeknek köszönhetően tehát már nincsenek korlátai, az érdeklődés napjainkra inkább arra irányul, hogy fejlődik-e tovább az organikus építészet és ha igen, akkor milyen irányban.
"Egy teremtmény minden része fejlődik, hogy egy funkciót betöltsön, így mi is a teljes funkcionalitás ideálját keressük, miközben a természetet követjük, ehhez közelítünk" - állítja Hugh Aldersey-Williams angol designkritikus. A legtöbb organikus építész is egyetért azzal az új jelszóval, hogy "a forma követi a funkciót", vagyis, hogy minden tervezés során a legdöntőbb szempont, hogy egy elképzelt forma tökéletesen ellássa azt a célt, amiért létrejött, csakúgy, mint a természetben.
Mark Dery cyberteoretikus szerint manapság az épületek inkább születnek, mintsem építenék őket, s ugyanezt állítja a londoni Ocean D tervezőiroda társalapítója is, Tom Verebes, aki szerint az építészeti kultúra már kevésbé a tervezők elméjéből pattan ki, inkább a szerszámokból, melyeket használnak.
Hogy állításaik mennyire nem légből kapottak, arról Greg Lynn legújabb találmánya a bizonyíték. Lynn feltalálta az "embryological House"-t, egy olyan épülettervezetet, melyhez az építész egy forma nélküli Blobot ad, mint egy magot, melyből aztán a számítógép a vásárló kívánságainak és a környezeti tényezőknek megfelelően megtervezi a kész házat - talán idő kérdése és már építész segítségére sem lesz szükség a tervezésekhez.
Az esztéták bizakodnak, olyan épületekről beszélnek, melyek nemcsak a természet formáit képesek imitálni, hanem a szaporodást, az anyagcserét és az intelligenciát is - csakúgy, mint egy valódi élőlény. Az információ korában, mikor már minden modellezhető számítógépen, ez korántsem elképzelhetetlen, lehetséges, hogy hamarosan olyan épületek megszületésének szemtanúi leszünk, melyek már megközelítik a tökéletes formát, és a végtelenségig fognak harmonizálni környezetükkel.
A tárgyak és eszközök fejlesztése ugyanis sosem torpanhat meg - állítják a kutatók egyhangúan. Arra a kérdésre pedig, hogy mikor ér véget az organikus építészet evolúciója, igen egyszerű választ adnak: "akkor, ha már az épületek képesek lesznek összegörnyedni és meghalni is."
