Tavaly ilyenkor Manchesterben vendégszerepelt az izlandi válogatott, és Arni Arason - aki most is az első számú kapus - nem győzte kiszedni hálójából a labdát: a norvégiai "légiós" lelkiállapotával mit sem törődő angolok fél tucatot pakoltak be neki (6-1).

Még szép, hogy az itteniek azt mondták a versenynaptár készítésekor: maradjunk június negyedikénél...

Igaz, számukra nehezen találni megfelelő dátumot. Legutóbbi tizenegy mérkőzésük közül mindössze egyet nyertek meg, azzal a diadallal viszont csaknem azonnal "menesztették" az olasz szövetségi kapitányként akkor - 2004 augusztusában - debütáló Marcello Lippit (2-0). Az a mérkőzés nyilván különleges érzelmeket váltott ki Maurizio Taniból, és nem lesz ez másként a szombat esti vb-selejtezővel sem, mert a pisai születésű, Reykjavíkban élő, Livorno-drukker fiatalember - akinek édesapja itáliai, édesanyja magyar - arról ismert errefelé, hogy megalakította az Izlandi- Magyar Kulturális Társaságot. Ám bármilyen nemes feladat is a helyieket a mi nyelvünkkel, történelmünkkel, hagyományainkkal megismertetni - ha úgy tetszik, taní-Tani -, egy futballal foglalkozó újságírót mindjárt visszarettent az alapítás időpontja, 1992, mivel abban az esztendőben az izlandiak 2-1-re nyertek Budapesten egy - sajnos - felejthetetlen vb-selejtezőn...

De minden rosszban van valami jó: ennél ezúttal csak jobban járhatunk, rémesebben aligha.

Sőt egyenesen kizárt dolog, hogy a magyar válogatottnak most melege legyen. Az izlandi fővárosban napközben 12-13, este 6-7 fok a hőmérséklet, azaz alaposan fel kell öltözni, nem elég a zakó... Miként a döntetlen sem, bár nyomban hozzá kell tenni: ha nyerne a magyar csapat, az is csupán annyit jelentene, hogy legalább a "matthematikai" esélyek megmaradnának. A Metzből Reykjavíkba érkező együttes ebben azért bízhat, mert a többek között az albánoktól is vereséget szenvedő, a máltaiakkal pedig ibolyaszerény 0-0-t játszó vendéglátókat öszszehasonlíthatatlanul könnyebb felülmúlni, mint kimondani a szombati találkozó helyszínének a nevét. A pályát Laugardalsvöllurnak hívják (gépírónő kollégám örült nagyon, amikor ideértem)...

Lothar Matthäus szövetségi kapitány mindenesetre nem a betűzgetéssel, hanem a három pont megszerzésével foglalkozik, és - noha ebbe soha senkit nem avat be - minden bizonnyal erősen meditál az összetételen. Elvégre kedden a franciák ellen a "cseregyerekek" teljesítménye messzemenően kedvezőbb benyomást keltett, mint a kezdőké. (Ez utóbbi kifejezés kétszeresen is alkalmazható, mert az első félidei tizenegy tagjai úgy futballoztak, akár a kezdők.) De bármilyen felállításban szerepel is a magyar csapat, az biztos, hogy Matthäus hallani sem akar másról, mint a győzelemről.

Jelzem, a FIFA- és az UEFA-tagországok angol nyelvű listáján Magyarország és Izland egymás után következik, s Hungary megelőzi Icelandet.

Maradjon ez így szombaton, a valóságban is...

Reykjavík, június 3.