De vajon hány holland kell egy villanykörte kicseréléséhez...?

A szerdai EU-alkotmány-szavazás kellemetlen tanulsággal szolgált azoknak, akik hétfőn a francia választókon verték el port az alkotmány kudarcáért. Az immár második, még nagyobb arányú (majdnem 62 százalékos) "nem" után ugyanis ideje levonni a közös tanulságokat.

Kétségtelen: a francia non-nak és a holland nee-nek nem ugyanazok az okai. A mozgatórugó-mechanizmusok egyes esetekben kifejezetten ellentétesek. Tetézi a zavart, hogy mind a két esetben részben az igen népszerűtlen kormány elleni protestvoksokról van szó. A franciák inkább az angolszász típusú liberalizálástól, a hollandok a piacvédő brüsszeli politikától tartanak. Máshol a hasonlóság inkább felületi. A bevándorlótól, általában az "idegentől" mindkét országban tartanak. De a szociális vívmányai miatt aggódó francia inkább a kelet-európai munkaerőtől, vállalkozótól, az immár közmondásos lengyel vízvezeték-szerelőtől szorong, a holland viszont a családegyesítés jogcímén érkező újabb marokkóitól, töröktől, aki (véli a hollandus) nem tanulja meg az ország nyelvét, ám rátelepszik a szociális ellátórendszerre. Jogos-e ezek miatt a félelmek miatt az EU-alkotmányt elporolni? Talán nem.

Mindenesetre üdvözlendő, hogy Magyarországon az Országgyűlés végezte el a ratifikációt. Az érv ez volt: az EU alkotmányos szerződése igen bonyolult szöveg, a népszavazást megelőző társadalmi vita szükségképpen nem az alaptörvényről, hanem a köré-, illetve rárakódott politikai tartalmakról szólna. Fenntartva e véleményt: ha viszont egyszer már valahol népszavazást hirdettek, tudomásul véve az említett kockázatot, akkor talán nem azon kell utólag keseregni, hogy milyen helytelenül döntöttek a szavazók. A népet bajos leváltani.

A francia esetben még el lehetett hessegetni a gondolatot, hogy az átlagember és az elit teljesen különbözően látja a mai Európát. Hiszen a francia pártrendszer elég töredezett, a pártok kisebbsége állt ki teljes mellszélességgel az alkotmányért. De ez az érvelés a holland esetben a legkevésbé sem állja meg a helyét. A hágai alsóház 150 képviselőjéből mindössze 22 szavazna az EU-alkotmány ellen. Eközben a liberális VVD és a szocdem PvDA (mindkettő "igen"-párti) képtelen volt elérni, hogy szavazótáborának nagyobb része felsorakozzon a pártálláspont mögé. Nem kiáltó ellentmondás-e ez?

Aligha kell kódfejtő tanfolyamot elvégezni annak megértéséhez: a franciák és a hollandok ordítva üzentek. A tavalyi EU-bővítésről nem kérdezték meg őket (most látjuk: óriási szerencsénkre), de ezúttal alkalmat és szót kaptak. Azt akarják mondani az elitnek: ne rohanjatok ennyire előre! Túlmozgásos gólemként ne találjatok ki mindig valami ürügyet és technikát az egyre szorosabb Európai Unióra! Elfáradtunk, megpihennénk egy kicsit! Adjatok időt, hogy megemésszük: jöhet a lengyel, a magyar is. A jó gulden és a frank helyett pedig végérvényesen eurót kaptunk, és rendeset buktunk is rajta!

Margot Wallström, az Európai Bizottság alelnöke brüsszeli magyar tudósítóknak nemrég arról beszélt: tízből hét európai a saját bevallása szerint nem ismeri az EU-t. Ez sajnálatos. De a jelek szerint az EU sem nagyon ismeri az európaiakat. Ez pedig tragikus.