Jó, persze, tudom, a Legfőbb Ügyészség nem azt mondta, hogy egyáltalán ne folyjék nyomozás, pusztán azt jelentette ki, hogy szolgálati titkot senki sem sértett. Ami jogilag minden bizonnyal korrekt megállapítás - még akkor is, ha ellentétes az ügyészség korábbi álláspontjával -, a gyakorlat felől nézve viszont több okból is kehes. Egyrészt, mert az évszázados hagyomány és a polgári becsület is azt diktálja, hogy az érettségi tétel a kihirdetése pillanatáig titok, akinek tudtára jut, annak akkor is kutya kötelessége tartani a száját, ha a papírra nincs óriási betűkkel ráírva, hogy szolgálati titkot képez. Másrészt, mert kevesen lesznek e hazában, akik jövő hétre a Legfőbb Ügyészség álláspontjából többre emlékeznek majd, mint hogy a testetlen és arctalan "politika" elkente ezt is, mint annyi mást.

Nem kell pedig vátesznek lenni ahhoz, hogy tudja az ember, sokba kerül majd még nekünk ez az elvarratlanság. Sokba, mert ettől a pillanattól mindenki okkal és joggal ápolja majd rendíthetetlenül a maga elméletét, és az lesz az igazság, amit ki-ki az első pillanatban annak elfogadott. Azok, akik Vekerdy Tamás pszichológussal egyetemben "összeesküvés-elméletet" sejtettek a tételek kiszivárgása mögött, most azt látják bizonyítva, hogy igenis tudatos akció, jól felépített és felderíthetetlen együtt mozdulás vezetett a botrányhoz. Azok viszont, akik a három gyanúsított diák képbe kerülésekor a Magyar Demokrata publicistájával együtt megtalálták a valódi bűnöst - "A tételt lopó egyetemi hallgatók csak azt csinálták, amit láttak az uralkodó politikai elittől. A gyanús milliárdosoktól" -, most arról kaptak megerősítést, hogy "ezek" nemcsak lopnak, de még pancserok is.

Azzal, hogy a Legfőbb Ügyészség döntése után az érettségibotrány meghökkentő módon "vesztegetési" esetté vált, és megkezdte hosszú menetelését a döglött ügyek ügyosztálya felé, ez a téma is feliratkozik majd a tuti biztos kampánytémák közé. Lehet e tárgyban is ujjal mutogatni, sejtetni, alkalmatlanozni, bezzegezni, és mindezt azzal a jó érzéssel, hogy az igazság úgysem derül ki soha. Meglehet persze, hogy fülön fognak még egy-két ifjú számítógépgurut, de a valódi bűnös lassan megnyugodhat. A minisztériumi alkalmazottnak, a tételkidolgozó szakértőnek, a nyomdai munkásnak vagy a csomagot időnek előtte felbontó iskolai dolgozónak nem kell tovább izgulnia - elvégre a hiba a titkosítási folyamatban volt.

Mégis, lehet ennek az egésznek egy elvitathatatlan haszna is. Feltéve, hogy a botrány nem temeti maga alá az egész kétszintű érettségit, az ügyben született nyilatkozatok és állásfoglalások tökéletes alapanyagul szolgálnak majd egy jövőbeli szövegértési feladathoz. Lévén javíthatatlan optimista, azt remélem: az a majdani már méltóságteljes vizsga lesz. Mert a) addigra a XXI. századi kérdések mellé egy XXI. századi lebonyolítási rendet is kiötölnek azok, akiknek ez a dolguk; b) mindenki tudni fogja, hogy a titok nem az, ami annak látszik, hanem amit nem árulunk el. Semmilyen okból és semmilyen céllal.