Fellebbez a Deloitte
Az állam a 2001 óta folyó perben 170 milliárdot kért számon három, a Postabankkal összefüggésbe hozott könyvvizsgálón az őt ért veszteségek miatt. Kedden a Fővárosi Bíróság zárt tárgyaláson hozott, nem jogerős közbenső részítéletében azt állapította meg, hogy a három könyvvizsgáló közül kettő bizonyosan nem vétkes, az állam káráért pedig fele-fele arányban felelős maga a felperes és a Deloitte.
Az állam a Postabank eladásakor magára vállalta a cég korábbi működéséből folyó kötelezettségek egy részét, így ha a Deloitte veszt, azt az államon hajthatja be.
Simor András úgy véli, az ominózus, 1997-es könyveket jól, egy nemzetközi könyvvizsgálótól elvárható minőségben auditálták, a bankvezetés által rendelkezésükre bocsátott papírok alapján. Megjegyezte: mind a Deloitte, mind a szakértők, mind - egy másik eljárásban - ugyanez a bíró az auditáláshoz fűzött megjegyzéseiket "korlátozó záradéknak" minősítette, míg a mostani részítéletben a bíró ennek hiányáról számolt be. Leszögezte: az akkori kormányülések jegyzőkönyvei arról tanúskodnak, hogy az állam tisztában volt a Postabank 1997-es rossz anyagi helyzetével, így ennek tudatában vásárolt részvényeket. Később pedig szintén a tények ismeretében juttatott a kormány a hitelintézetnek működőképessége fenntartása érdekében éppen 150 milliárdot - ezért nem felelős a könyvvizsgáló. A Deloitte elnöke furcsállotta, miért éppen a Deloitte-ot találta részben felelősnek a bíró: tudvalévő ugyanis, hogy a másik két "felmentett" könyvvizsgáló, a Prudentia és az Arthur Andersen magyar cége elvileg sem tudná kifizetni az állam által követelt összeget. Kérdésünkre elmondta: ha később esetleg jogerősen megállapítják az anyagi felelősségüket, a nekik adatokat szolgáltató Postabankon fogják azt számon kérni.
Tény: ma már a Postabank jogutód-tulajdonosa az osztrák kézben lévő Erste Bank. Mivel az állam a Postabank privatizációjakor speciális garanciát vállalt arra, hogy a hitelintézet korábbi tevékenységéből származó esetleges kötelezettségekért meghatározott körben jótáll, előállhat, hogy amit a Deloitte kifizet, azt később az államon hajtja be. A tét tehát nagy: függően a későbbi szakértői számításoktól, a Deloitte-nak a nullától elvileg akár több mint százmilliárd forintos fizetési kötelezettsége is támadhat. Simor András azt a kérdést, hogy egy ilyen nagyságrendű összeget miből állnának, értelmetlennek tartotta.