Márpedig a királyság lakói éppen arról híresek a közvélemény-kutatók körében, hogy igazat mondanak. Melyek a holland csömör (csalódottság, közöny) fő okai? Az alábbiakból úgy tűnik, nem is annyira az EU-alkotmánnyal van gond Németalföldön - mint inkább magával Európával.

Bevándorlás. A hollandok tartanak a további emigránsoktól. A tizenhatmilliós lakosság tíz százaléka már így is bevándorló, közülük egymillióan az iszlám hívei. 3,8 milliójuknak a szülei nem született hollandok. "Hollandia megtelt!" - már az egykori populista vezér, Pim Fortuyn is e jelszóra fűzte fel mondanivalóját. Három évvel ezelőtti meggyilkolása, illetve az iszlámot nyíltan bíráló író-filmrendező, Theo van Gogh tavaly őszi megölése óta csak romlott a bevándorlók hollandiai megítélése.

Hága - néhány gazdasági szektort leszámítva - munkaerőstopot vezetett be az új EU-tagállamokkal szemben is. Igazolni kell, hogy nincs holland, aki betöltené az adott állást. Tavaly 44 111 engedélyt adtak ki kelet-európaiaknak, ezeknek majdnem a felét lengyelek kapták.

A török EU-csatlakozás perspektívája. Az EU-csúcs döntése értelmében a csatlakozási tárgyalásoknak október 3-án elvileg meg kell kezdődniük Ankarával. Hollandiában mintegy 200 ezer török és török állampolgárságú kurd él, és - a fenti pontban vázolt félelmekkel öszszefüggésben - a választók attól tartanak, hogy a családtagokat, "üzletfeleket" sem lehet majd feltartóztatni.

Ez összekapcsolódik demográfiai aggályokkal, illetve Hága leértékelődésével az EU alkotmányában. - Egy töröknek több szava lesz majd, mint egy hollandnak - jelentette ki Geert Wilders, a Fortuyn helyére lépett ügyeletes populista. Tény: az alkotmány éppen a hetedik legnagyobb tagállamtól, Hollandiától lefelé csökkenti az országok szavazati súlyát az EU tanácsában. Eközben Törökország hamarosan az EU legnépesebb tagja lehet, és így neki jár a legnagyobb szavazati arány.

Pénzek, EU-költségvetés. Hollandia - lakóinak közismert takarékossága ellenére - egyáltalán nem szűkmarkú, ha adakozni kell. A huszonötök között élen jár például a fejlődő országok segélyezésében. Egy főre vetítve a közös EU-büdzséhez éppen a hollandok járulnak hozzá a legnagyobb mértékben (évente 180 euróval), messze lekörözve ezzel a szintén dobogós svédeket és németeket. Ugyanakkor - liberális indíttatásból - egyre kevésbé értenek egyet a piacvédőnek tekintett brüsszeli politikával, vagyis éppen az ellenkezőjét kifogásolják, mint a franciák.

A hollandok azt is nehezményezték, hogy az euróövezet költségvetési alapvetésének, a stabilitási paktumnak a reformja éppen a pénzügyi fegyelmet tartó kisebb országok véleménye ellenében született meg. Nem lelkesednek magáért a közös valutáért sem, amely - a németek és a franciák miatt - gyengélkedik, s ennek kárvalottjai megint csak a kisebb tagállamok.