A derű destruktív forradalmárai
Több asztaltársaság törzshelye ez itt egy óbudai vendéglőben. Itt várják a riportert a Pató Pál Párt alapítói is. A hangadó: Bera István, az elnök. Balján Beráné Sziládi Xénia, a párt Csipkerózsika Nőegyletének elnöke. A két Bera titka: "A mozgalom hozott össze bennünket" - mondja az elnök.
A párt megnevezéssel azonban jó lesz óvatos bánni! Az asztaltársaságként létrejött csoportosulás ugyanis az elmúlt 15 évben sikertelenül és kilátástalanul vívta, vívja harcát a párttá válásért. A Legfelsőbb Bíróság indoklása szerint alapszabályuk demoralizáló, destruktív, ironikus, szatirikus és közösségellenes. Erre mondta Vajda Mihály: "Megette a fene azt az országot, ahol nem lehet komolyan hülyéskedni, csak hülyén komolykodni". Vajda, a nemzetközi hírű filozófus a párt (legalább e cikkben nevezzük őket következetesen így) árnyékkormányának hadügyminisztere. Szavakkal háborút és békét egyaránt lehet nyerni, ez magyarázza a titulust. Vajda német származású és ugyancsak filozófus felesége néhány éve Budapesten nagy sikerű előadást tartott a lustaság filozófiájáról. A hallgatóság soraiban ott ültek mostani beszélgetőtársaim is, mint az esemény főszervezői.
De vissza a kiskocsmába. Az elnökkel szemközt Ponori Thewrewk (ejtsd: Török) Ajtony kortyolgatja mértékkel vörösborát. Ő a pártarchívum főigazgató-helyettese.
- Van főigazgató is? - kérdem.
- Dehogy! - jön a válasz, aztán ezt a témát nem feszegetjük tovább. Ponori kackiás bajusza és békebeli fizimiskája festővászonért kiált. S midőn a kék kockás abroszra kikerül a párt fő relikviái között számon tartott, Pató Pálról készült metszet, napnál világosabban látszik, hogy az alkotó (maga Ponori úr) a párt névadójának portréjában önmaga vonásait is megörökítette.
- Amikor pártunk központi bizottsága, pontosabban Központi Illuminátusa Ajtonyt felkérte Pató Pál megrajzolására, a hivatalos igényünk így szólt: az ábrázolás egyesítse Mikszáth Kálmán, Deák Ferenc és egy idealizált magyar nemes vonásait - tájékoztat komolykodva az elnök. A rajzot elnézve ez a szándék teljes mértékben sikerült, már amennyiben a főigazgató-helyettes úr ábrázatát egy magyar nemes vonásaival csereszabatosnak fogadjuk el.
Ponori úr zsonglőrként halássza elő az ölében nyugvó patinás bőrtáska mélyéről mindig éppen azt az archív emléket, amelyről a diskurzus szól. Így kerül elő, például a párt asztali zászlaja: piros alapon fehér felirat, hímzett zöld csigabiga, körbefutó nemzeti színű fonat). Ugyancsak előkerül egy tagkönyv, amely tartalmazza a legfontosabb politikai célokat (a munka temetésének politikai előkészítése, álmodozás "régi dicsőségünk"-ről, a bor és a sör békés egymás mellett élésének hirdetése, a lustálkodási jog kiharcolása, az ly megőrzése...), s előbukkan a legfrissebb kultikus tárgy, a Munkamánia Áldozatainak Emlékköve is. Ez utóbbit néhány hete, április 28-án emelték a párt tagjai, mégpedig szó szerint: a húsz dekagrammot nyomó emlékkövet a tagok sorban megemelték.
Április 28-a a párt gyásznapja: 1855-ben e napon szenderült jobblétre Pató Pál. Egy sok évvel ezelőtti gyásznapon a párt aktivistái megszervezték a munka (munkanemenként: kényszermunka, gyermekmunka, feketemunka, háztartási munka) temetését, s 2005-től immár a Munkamánia Áldozatainak Napjaként került a párt naptárába.
Augusztus 18. Pató Pál felesége, Wargha Örzsébet halálának napja (Ponori úr máris mutatja a szőgyéni sírkőről készült felvételt), amely alkalomból több évvel ezelőtt a párt életre hívta a maga Erzsébet-díját azon politikusaink számára, akik "emberhez méltó" kijelentéseket tesznek. Csintalan Sándor, Tamás Gáspár Miklós, Furmann Imre (azóta a párt árnyékkormányának tárcanélküli minisztere) és az életműdíjas Vajda Mihály megkapta már az elismerést, míg Orbán Viktornak odaítélték ugyan, de ő még nem vette át a díjat. - De nem is utasította vissza - pontosítanak a párttagok.
A kérdésre, hogy Orbán mely kijelentésével érdemelte ki az általuk adható legmagasabb elismerést, az elnök gondolkodás nélkül idézi az ominózus szavakat: "Talán olyasmi veszett el az életemből, ami látszólag nem olyan fontos, de nagyon tud hiányozni az embernek, hogy két munka között lustálkodjék egy kicsit... és ilyenkor jövök rá, milyen fontos az a hátradőlés, az a pohár sör, az a semmittevés, ami most nincs meg."
A tagság egybehangzóan állítja, Petőfi 1847-ben november 7-én foglalta versbe gondolatait Pató Pál uramról, s cseppet sem mellesleg békét és szerelmet hirdetve e napon bújt nagy nyilvánosság előtt ágyba John Lennon és Yoko Ono 1969-ben. Ezért lett ez a Fel nem kelés napja.
December 29-éről sem szabad megfeledkeznünk, emeli fel mutatóujját Bera István, hiszen a párt a Magyar Kártya Napjának nyilvánította a dátumot. E napon minden évben megkoszorúzzák a Király utca és Kazinczy utca sarkán elhelyezett márványtáblát, amely arról tudósít, hogy e helyütt nyomták 1836-ben az első pakli magyar kártyát.
Végül: a valóságosan is élt Pató Pál (Pathó Páll) 1793. december 31-én született, e nap tehát valóságos örömünnep a párttagok számára.
Farkas Zoltán Richárd az archívumkezelő úr jobbján próbálja időről időre pontosítani, s követhető mederben tartani az elnök szerteágazó, ezer szálra szakadó, majd bizonyos pontokon ismét egybeérő párttörténeti ismertetőjét. A párt tagjai hosszas kutatómunka után három egykor élt Pató Pálra is rábukkantak, s végül arra jutottak, hogy az a személy, akiről Petőfi a híres sorokat írta, a mai Szlovákia területén fekvő kis település, az egykori Magyarszőgyén (ma Szőgyén) alszolgabírója volt nyolc éven át és 1848-ban nemzetőrparancsnok lett.
- A Pató Pál-szobor születése szimbolikus jelentőségű számunkra - lelkendeznek a passzivitást zászlajukra tűző párttagok -, annak bizonyítéka, hogy álmaink akkor és úgy is megvalósulhatnak, ha nem teszünk értük semmit.
És valóban... Egy Szőgyénben született, később Svédországban letelepedett apáca tekintélyes összeget hagyományozott szülőfalujára, s nem iskolát, kórházat vagy öregek otthonát létesített, hanem egy Pató Pál-szobor felállítását finanszírozta. Az ünnepélyes avatáson a párt a legfelsőbb szinten képviselte önmagát ("Két tömött busszal érkeztünk!"), s az aktív párttagokon túl még az árnyékkormány hat tagja is megtisztelte jelenlétével az eseményt 1999. augusztus 16-án.
Hogy lesz-e párt valaha is belőlük? "Igen, ezért harcolunk, s ha így történne, a legközelebbi választáson akár nyolc-kilenc képviselőnk is bejuthatna a parlamentbe", játszanak el a gondolattal: ez esetben ők lehetnének a mérleg nyelve.
- Nem az lenne a társulásuk vége, ha megvalósulna a nagy álom, s valami csoda folytán elfogadnák a pártbejegyzést? - okvetetlenkedem.
- Szó, ami szó, szívesen viseljük a véres inget - gyakorol mély önkritikát az elnök, aki utolsó kérdésemre, miként jellemezné három szóval a pártját, s mindazt, amit képviselnek, így felel: PPP, azaz politikai pártok paródiája.
Búcsúzóul hozzáteszi még: "1995. november 7-én forradalmat és szabadságharcot hirdettünk, s ma is azt valljuk, hogy a derű megteremtése lenne a legigazibb forradalom a Kárpát-medencében."
