Az isten pénze sem elég
A rendszerváltás óta nem rendeztek az idevágó kérdésekkel foglalkozó tanácskozást, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége pedig szerette volna felmérni, milyen a terület intézményrendszere, hogyan képesek segíteni, megjelenési lehetőséget teremteni a művészeknek, hogyan működnek az új szervezetek, milyen hatással van az EU-csatlakozás a képző- és iparművészekre.
A legfontosabbak egyike a finanszírozás kérdése volt. Magi István, a kulturális tárca főosztályvezetője arról beszélt, hogy az elmúlt években nagyjából azonos maradt a terület állami támogatása. Ez körülbelül évi 2,6 milliárd forint, amelyet leginkább a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványon (MAK) és a Nemzeti Kulturális Alapprogramon (NKA) keresztül kapnak meg a szervezetek és a művészek. Mint dr. Nagy István, a MAK elnöke megjegyezte: a közalapítvány tavaly 1,7 milliárd forintból gazdálkodott, ennek azonban 70 százaléka konkrét feladatra érkezett. 1,1 milliárd forintot például a nyugdíjakra költöttek, de még mindig akadnak olyan művészözvegyek, akik ellátatlanok. A több milliárd forintot érő ingatlanvagyon, például a 384 műteremlakás, illetve az alkotóházak, galériák fenntartására tavaly 108, felújításukra pedig 60, segélyezésre pedig 160 millió forintot fizettek ki. Az elnök kijelentette: növelni kellene a terület állami hozzájárulását, mert az Magyarországon az összes bevételnek csak egyötödét teszi ki, míg például az Egyesült Államokban 40, Németországban pedig 68 százalékát. Dr. Harsányi László, az NKA elnöke elmondta: a szervezet 8 milliárd forintos éves költségvetéséből a képzőművészet 500, az iparművészet 300 milliót kap pályázati úton. Hozzátette: a több éve működő rendszer átalakítását tervezik. Például az ágazati (film, színház, zene stb.) felosztás helyett rugalmasabb, nagyobb hatásfokú támogatást szavatoló tematikus tömböket akarnak létrehozni (nagyobb programok, új projektek, reklámra költhető keret, helyi rendezvények stb.). Célszerű volna évente egy-egy programot (mint az idén a Nagy Könyv) kiemelten támogatni, és jó volna, ha a szükség úgy kívánja, akkor egy helyett három évre szóló támogatást ítélhetnének meg. Szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokra és folyamatos pályázatelbírálásra van szükség.
A MAK-nak és az NKA-nak juttatott pénzeken kívül a szaktárca évente 67 fiatal képző- és iparművészt támogat havi bruttó 70 ezer forintos ösztöndíjjal, és nagyjából tízmillió forintot költ díjakra, elismerésekre. Állami műtárgyvásárlásra körülbelül harmincmillió forint jut, ez igen csekély összeg, de Magi István szerint korszerűtlen támogatási formáról van szó. Ugyancsak keveset, néhány tízmillió forintot fordítanak köztéri műalkotások létrehozásának támogatására: erre önrész felmutatása mellett pályázhatnak az önkormányzatok. Alkotótelepek, alkotóházak működésének segítésére tavaly óta külön keretet nyitottak a tárca költségvetésében, Magi István szerint ezt a 45 millió forintos összeget is jelentősen növelni kellene. A főosztályvezető szerint az önkormányzatok, magánszemélyek, vállalatok előtt meg kellene nyitni azt a lehetőséget, hogy műtermet, galériát bizonyos mértékű állami hozzájárulással építhessenek, a műtárgyvásárlást pedig jövedelemadó- és áfakedvezménnyel lehetne ösztönözni. Úgy látja ugyanis, hogy a kilencvenes évek elején érzékelt fellendülés után most egyre kevesebb magántőke keresi a képzőművészeteket. Márpedig a magántőkére szükség van. A fellendülés idején a magánadományokra együttesek, folyóiratok, társulatok, alkotói közösségek épültek, amelyek a pénz apadásával most egyre nagyobb számban az államtól kérnek támogatást.
Pozitív példák persze akadnak. A Raiffeisen Bank például az elmúlt években hatvan kortárs képzőművész majdnem kétszáz alkotását vásárolta meg, és ingyenesen látogatható kiállításon mutatja be székházaiban.
Ugyancsak a magánszektor ösztönzését tartja az egyik legfontosabb feladatnak Kovács Gábor, aki egy éve hozta létre a Kogart Művészeti Alapítványt, s aki úgy vélekedett, a művészeknek az isten pénze sem elég, kijelentette: abszurd, hogy az irodadíszítésre vásárolt, lakberendezési áruházban kapható poszter ára elszámolható költségként, a kortárs műalkotásé viszont nem.
