A felperes magyar államot a Postabank 1997-es könyvvizsgálata nyomán kár érte, amiért a felperes és az alperes, azaz a Deloitte könyvvizsgáló fele-fele arányban felelősek - mondta ki tegnap a Fővárosi Bíróság nem jogerős, "közbenső részítéletében". Ha később jogerősen bebizonyosodik az államnak az a vélekedése, miszerint őt a könyvvizsgáló tevékenységére visszavezethetően 170 milliárd forintos kár érte, a neki megítélt összeg ennek felét is érheti, ami kamatokkal együtt akár meghaladhatja a Postabankért a későbbi privatizáció során kapott 101 milliárd forintot is.

Az állami bevétel azonban még a jövő zenéje. Sőt: a közbenső részítélet az Arthur Andersen és Prudentia nevű könyvvizsgáló ellen benyújtott keresetet elutasította, és a felperesek (túlnyomórészt állami szervezetek) e két alperesnek 400-400 millió forintot kötelesek fizetni.

A mostani az első érdemi döntés a per 2001 közepi indulása óta. Noha az ügy már számos fordulót ért meg, bizonyos iratok titkossága és az államigazgatási átszervezések miatt érdemi döntés máig nem született. A mostani közbenső részítélet hangsúlyozottan nem szól az államot ért kár mértékéről. Úgy tudjuk, azt a jövőben szakértők fogják megállapítani. Ebbe beleszámítandó a később az Erste Bank által a Postabankért fizetett 101 milliárdos privatizációs vételár, a rossz vagyonelemek értékesítésével elért bevétel, valamint az az ítélet is, amely évek múlva a gazdasági bűncselekményekkel vádolt Princz Gábor egykori Postabank-főnök perében várható.

A Deloitte (még Deloitte & Touche néven) 1997 és 1998 között volt a bank könyvvizsgálója. Az 1997-es bankpánik miatt a hitelintézet helyzete ekkor már meggyengült, ám a felperes szerint ezt a könyvvizsgáló által hitelesített könyvek nem támasztották alá. Az állam úgy véli, cégei és intézményei ennek alapján kalkulálták azt az árfolyamot, amit végül is ekkoriban a Postabank részvényeiért fizettek. Ám 1998 végére feltárták a bank valós helyzetét, így akkor egy - azóta egyébként újabb kalamajkákat okozó - tőkecsökkentést, majd egy 150 milliárdos tőkepótlást hajtottak végre. Noha a Deloitte most nem kívánt nyilatkozni, úgy tudjuk, arra hivatkoznak: ők a bank vezetősége által átadott papírokat a tőlük elvárható gondossággal ellenőrizték, így ha nem valós adatokhoz adták a nevüket, azért a bankvezetés a felelős. Emellett az 1997-es mérleget fenntartásokat tartalmazó záradékkal látták el.

A közbenső részítéletet az állam részéről eljáró Pénzügyminisztérium nem kommentálta, a Deloitte pedig "értetlenül áll" előtte. Mindazonáltal a vagyoni felelősség megállapítása miatt feltehetőleg mindkét fél, a másik két könyvizsgálónak kifizetendő 800 millió forint miatt pedig az állam valószínűleg fellebbezni fog. Ezt előreláthatólag a Fővárosi Ítélőtábla bírálja el, szerencsés esetben még idén. Az elsőfokú eljárás csak azt követően folytatódhat, ha a részítéletre vonatkozó másodfokú döntés ezt lehetővé teszi. A történetben nem ez az első, és feltehetőleg nem is az utolsó jogi csavar. A jogerős ítéletig még éveket kell várni, de talán érdemes, hiszen 100 milliárd forint nagyságrendű "extra" bevétel bármikor jól jönne az állami költségvetésnek.