Mol-viszontagságok a Yukosszal
Az elemzők kezdetektől figyelmeztették az olajcéget a "helyi viszonyokból" várható bonyodalmakra, amelyek be is következtek. Pedig a Mol éppen azért tartott jónak egy fele-fele alapú közös kitermelést az akkor vezető orosz olajcégnek számító Yukosszal, mert megbízott a partner "helyismeretében". (A megállapodás szerint operátorként a Mol irányítja ugyan a munkálatokat, de a két fél fele-fele arányban állja a költségeket és részesedik az olajból.) Az első hátráltató tényezőt rögtön a bürokrácia malmai jelentették, ami miatt a megfelelő szerződéses garanciák kidolgozása több mint 3 évet vett igénybe. Ráadásul kevéssel azután, hogy minden papír megvolt, és a mező kereskedelmi üzembe állhatott, a Yukos a Kreml hatalmi viszályainak áldozatává vált.
Amikor elindult Mihail Hodorkovszkij olajbirodalmának kiárusítása, jogosan merült fel, hogy a Mol a közösen alapított vegyesvállalatból kivásárolja-e a Yukos 50 százalékát. Ezt a hazai olajcég diplomatikusan visszautasította, mondván, hogy maga mellett a helyi viszonyokat jól (értsd: "a Yukosnál is jobban") értő partnert látna szívesen. A Kreml selyemzsinórja hamar meg is érkezett: néhány napra letartóztatták a Yukoshoz köthető vezérigazgatót; majd, röviddel azután, hogy új irányítót neveztek ki, a Yukos-részt négy furcsa nevű cég vette meg. A hatalmi harc korábbi epizódjaiból ismert technika alapján várható volt, hogy hamarosan egy ismert, kormánybarátnak mondott olajtársaság kezébe kerül a pakett. A hír nem is váratott sokáig magára: a kiszemelt vevőjelölt állítólag a Rosneft nevű, Kreml közelinek mondott, magánkézben lévő olajcég. A szerződések azonban láthatólag védik a Molt és a kitermelést, amit egyébként Vlagyimir Putyin orosz elnök mind Medgyessy Péternek, mind Gyurcsány Ferencnek külön is garantált.
És hogy ezek után miért vállalja a Mol ezeket a megpróbáltatásokat? A helyi bérviszonyoknak és a - társakkal közösen finanszírozott, több százmillió dolláros - fejlesztéseknek köszönhetően egyre olcsóbban jut olajhoz. A cég legutóbbi jelentése szerint a rá eső kitermelési költség 3,7-ről 3,4 dollárra csökkent, ami az 50 dollár körül járó olajár fényében egészen kedvezőnek tűnik.