Hol a joghézagokat, hol a politikai kapcsolatokat, hol egyszerűen a vagyonnal szerzett hatalmat kihasználva. Bízva abban, hogy az újorosz politikai gazdaságtan nem bűnnek, hanem erénynek minősíti a kapitalizmus építését.

A kilencvenes, jelcini években esztendőnként átlagosan százmilliárd dollár "ment el" Oroszországban, zöme összesen kilenc nagyherceg, azaz újgazdag oligarcha között oszlott meg, szinte testvériesen. A polgazd fő tétele így hangzott: viheted a pénzt, ha nem politizálsz, és főleg nem ellenzékben. Hodorkovszkij egy ideig vette a lapot, nem is esett bántódása.

De aztán megvette a lapot. Azt az újságot - Moszkovszkije Novosztyi -, amely szembefordult Vlagyimir Putyin új elnökkel, sőt: oknyomozó riportokat kezdett közölni arról, hogy a politika olykor bűnöző is. És hogy bűnözők (is) politizálnak.

Hohó. Hiszen közkeletű nyilvánvalóság, hogy Oroszhonban a vállalkozók elsöprő többsége bűnben fogantatta legalább az első milliárdját, és alighanem a többit is. Bűn és gazdaság, bűn és politika összemosódott. Sokszor az a leggyanúsabb, ha valaki valahogy el akarja őket határolni egymástól. Hát persze: vajon ki a megmondhatója, hogy Hodorkovszkij (vagy Berezovszkij, és néhányan mások) azért kerülnek a bűnöző kategóriába, mert törvényt sértettek - vagy azért, mert érdeket sértettek, például a politikai ellenzékiség pátyolgatásával.

Megmondhatója lehetne a független bíróság. Csakhogy: amilyen a polgazd, olyan a poljog is. Az a jogrendszer, amely a politika eszköze. Valaki valahol eldönti ugyanis, hogy a több, sőt sok potenciális orosz milliárdos közül melyik az, akinek a körmére néznek. Hodorkovszkij a rendőri nyomozás, majd ügyészségi vizsgálat után került a vádlottak padjára, és akár el is hihetjük, hogy a szervek a jogszabályok alapján, tisztán dolgoztak. A bíróságnak is készséggel elhisszük, hogy Hodorkovszkij csalt, lopott és hazudott, akár öt-, tíz- vagy huszonkilencmilliárd dollárt. Csakhogy tudjuk: valójában már a rendőri nyomozás előtt került a vádlottak padjára. Abban a pillanatban, amikor valaki valahol eldöntötte, hogy induljon, és éppen ellene induljon eljárás. (Indulhatott volna például a Chelsea gazdája ellen is.) Hogy miért éppen Hodorkovszkij? Azért, mert Putyin ellenfeleit, a Jabloko pártot és a Jobboldali Erők Szövetségét támogatta a választásokon. Ez nem jogilag bűn, politikailag az. Jobb esetben vagyonelkobzással, rosszabb esetben szabadságvesztéssel is jár.

Hodorkovszkijnak ezt tudnia kellett, azt remélte azonban, hogy a cégeihez kötődő amerikai vállalati érdekek miatt őrá nem emel kezet Putyin és ügyésze. Kihagyta a számításból, hogy Amerikának ama szeptember 11. után Putyin még az olajmilliárdoknál is fontosabb, nemhogy a nyugatos, liberális orosz pártocskáknál, amelyek Hodorkovszkij politikai cégei lettek volna.

De főleg azt hagyta ki a számításból, hogy már Putyin első éveiben - és azóta még inkább - Oroszország nagyon megváltozott a jelcini évekhez képest. Azaz most még inkább ugyanaz, ami szokott lenni: központilag, vaskézzel vezérelt állam. Amely 1. legalább részben szeretné viszontlátni a pénzét, hogy maga gyarapíthassa és osztogathassa a rá érdemeseknek, 2. eleget tegyen az újgazdagokat utáló néphangulatnak, 3. figyelmeztessen mindenkit kívül és belül, hogy ebben a polgazdban mindig a politika a gazdaság gazdája, nem fordítva. Kapitalizmus, szabadpiac, jogállamiság - hát persze. De azért az állam az úr.

Al Capone óta közhely, hogy a gengsztereket adócsalásért lehet megbüntetni. Hodorkovszkij esetének tanulsága még egy további közhellyel több: a törvény előtt mindenki egyenlő. Már ha az elé kerül.