A Magyarországon működő vállalatok csaknem kétharmada támogat egyesületeket, alapítványokat, és egy tavaly készült kutatás szerint a civil szervezetek évente megközelítőleg 32 milliárd forintot kapnak a gazdaság szereplőitől.

A községekben működő vállalkozások lényegesen nagyobb arányban nyújtanak támogatást nonprofit szervezeteknek, mint a városi, különösen a fővárosi székhelyű cégek - állapítja meg tanulmányában a kutatást vezető Kuti Éva. A magyarázat kézenfekvő. Kisebb településeken erősebb a kapcsolati háló, a civil szervezetek és vezetőik ismertebbek, a támogatások felhasználása is jobban áttekinthető.

Kimondva-kimondatlanul, de szilárdan tartja magát az a vélekedés, hogy a "vadkapitalizmus" körülményei között létrejött új magyar vállalkozói rétegnek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy jótékonykodjon - jegyzi meg Kuti Éva. Főleg szakmai körökben gondolják sokan azt, hogy a szolidaritás elvén alapuló szemlélet, a felelősségteljes támogatói magatartás elsősorban azokra a külföldi vállalkozásokra jellemző, amelyeknek sokkal inkább módjuk volt az adományozási kultúra kifejlesztésére.

Ezzel szemben: a hazai vállalkozások között éppen másfélszeres az adományozók aránya, mint a külföldi cégek körében. Mi több, a külföldiek közel fele semmiképpen sem nyújtana támogatást nonprofit szerveződéseknek, míg ez a fajta elzárkózás a hazai tulajdonú vállalatoknak csak 15 százalékára jellemző.

A közvéleményben kialakult képet alighanem néhány olyan multinacionális vállalat befolyásolja, amelyek tekintélyes összegeket adományozva nagy publicitást kapó, igényes, koncepciózus támogatási tevékenységet folytatnak. Mögöttük azonban homályban marad egy sor külföldi cég, amelyik elzárkózik az adományozástól, nincs is apparátusa a beérkező kérelmek elbírálására. A társadalmi-kulturális kötődések hiánya, a bizalmatlanság és a nyelvi nehézségek mind szerepet játszhatnak abban, hogy a külföldi cégek tulajdonosai vonakodnak Magyarországon az ilyesfajta társadalmi szerepvállalástól.

"Nagyon messze van a tulajdonos, nem érdekli", "Multinacionális cég, nem vállal szociális szerepet", "Külföldi a tulajdonos" - ilyen és ehhez hasonló válaszok érkeznek a külföldi cégek hazai ügyvezetőitől arra a kérdésre, hogy a szóban forgó vállalat miért nem hajlandó adakozni Magyarországon. Kuti Éva szerint a válaszokból az is kikövetkeztethető, hogy ez a fajta tulajdonosi attitűd az ügyvezetők egy részében komoly ellenérzéseket kelt.

A nem adakozó vállalatoknak csaknem kétharmada pénzszűke miatt nem foglalkozik adományozással, tizedük viszont elvi okokból utasítja el a támogatást. Indoklásuknak sokszor erős az érzelmi töltése: "Ezért a pénzért megdolgoztunk, és más se kunyeráljon, mindenkinek annyi legyen, amennyiért megdolgozott", "Amikor én kértem, engem is otthagyott mindenki", "Minket se támogat senki".

Ezekkel a véleményekkel kapcsolatban Kuti Éva fontosnak tartja megjegyezni, hogy az újsütetű vállalkozóknak tulajdonított önzésre és érzéketlenségre kevés példa volt a kutatás során. Még az adományozás gondolatát indulatosan elutasító vállalkozók jelentős részéről is az derült ki, hogy sebzett, régi sérelmeket hordozó, napi gondokkal küszködő emberekről van szó, és talán a saját lelkiismeretükkel sem olyan könnyű elszámolniuk.

A civil szféra számára figyelmeztető jel, hogy sokszor még az adományosztó cégeknek sincsenek túl jó tapasztalataik a magyar nonprofit szervezetekről. Újabb véleménycsokor: "A támogatások felhasználása gyakran csalás, vagy annak a határmezsgyéjén jár", "Sok alapítványból a létrehozók kilopják a pénzt", "Szívesen támogatnánk nagyobb összeggel, de félünk, hogy nem létező alapítványnak fizetünk".

A támogatást kereső civil szervezeteknek nem árt tisztában lenniük azzal, hogy a nagyvállalatok az összes adományozónak csak alig több mint három százalékát teszik ki, de a pénz majdnem fele tőlük származik. Ahol sok a szereplő és magas az adományozási hajlandóság, ott bizonyára könynyebb támogatót találni, ám ettől az adományozói körtől viszonylag alacsony összegek várhatók. A kevés számú, "nehezen becserkészhető nagyok" jóindulatának megnyerésére kisebb az esély, de ha mégis sikerül, akkor a pályázó jóval több pénzre számíthat.