Mert alighanem úgy kellett volna kezdeni, hogy mi van azzal a 3,1 milliárdos hitellel, amelyet a magyar labdarúgás reorganizációjára szántak, ám a hatalmas összeg kétharmada elfolyt már anélkül, hogy a futball újjászervezésének a nyomai is látszanának. A klubok sorra kölcsönöket kaptak ebből a pénzből, de a jövőre esedékes visszafizetésre vajmi csekély az esély...

Aztán úgy kellett volna folytatni, hogy jelenleg két hivatalos eljárás folyik a magyar labdarúgás ügyeiben: egyfelől a Football Duó Kft. szerződései, például az Apokalipszis Kft.-vel a Leselkedő című, nézettségi csúcsra még véletlenül sem pályázó tévéműsorokra kötött megállapodások kapcsán (tudomásunk szerint a szövetség vezetőit is beidézték már meghallgatásra); másfelől az MTK NB I-es indulási joga kérdésében, amelynek aktája a Fővárosi Főügyészségen van. Mindkét vizsgálat alkalmas arra, hogy lavinát indítson el...

Beszélni kellett volna továbbá olyan anomáliákról, hogy - mondjuk - a Siófok Football Club címe: Miskolc, Andrássy út 61., vagy hogy az a Szieben László tárgyalhat egy cégcsoport nevében az FC Fehérvár megvételéről, aki a liga korábbi elnöke volt, s a tavaly még általa irányított szervezetnek a múlt évre vonatkozó pénzügyi beszámolóját a könyvvizsgáló nem fogadta el...

A "viszonylagos nyugalomhoz" tartozik még az idei Magyar Kupa-döntő szörnyű botránya, ami szinte semmi sem volt a 2003 tavaszán, az FTC-Debrecen találkozón végbement gyalázathoz képest. De csak relatíve nem olyan rémes a mostani borzalom... A skandalumokat összehasonlítva szintén csak szolid ügy - pedig dehogyis az - a múlt évi háttér-megállapodás az NB I élmezőnyének sorrendjéről, és az sem vet túl jó fényt a szövetségre, hogy milyen habitusú trénert alkalmazott a válogatott másodedzőjének. (Igaz, ő a napokban már megvált ettől a poszttól, ahogyan a liga legújabb elnöke is leköszönt.)

S bár a "simítsunk el mindent, amit lehet" közgyűlési hangulatba belerondított Helmeczy László, aki a szövetség alapszabályát törvénysértőnek nevezte, és kijelentette, hogy "a futball mélyebbre tud süllyedni a politikánál", az ülés - e kellemetlen intermezzótól, valamint az alapszabály-módosítások egyikét vitató "profik" néhány perces kivonulásától, majd a többiek általános visszavonulásától eltekintve - a tartós béke jegyében telt el.

Úgy tetszett, a jelenlévők magukévá tették azt az ismerős elnöki ajánlást, hogy "a futballcsalád valamennyi tagjának zászlajára kell tűznie az összefogást". De kifelé menet azért megmutatkozott annak a jele, hogy "a csendes többség" mindennel tisztában van. Vélhetően nincs egyedül véleményével az a jelenlévő, aki rezignáltan említette: "Amikor a tanácskozás elején egy percre felálltunk a közelmúltban elhunyt futballisták és sportvezetők emlékének adózva, arra gondoltam, a néma főhajtás a magyar futballnak is szólt. Merthogy az szintén halott."