Lám, ketteskének a lejáratáshoz elég volt betegnek lennie. Ettől minden bizonnyal annyira elgonoszodtam, hogy az egész magyar orvostársadalom ellen hadat üzentem. A jelek szerint a lejárató hajlam sajnálatos módon a lapra is átterjedt. Ezért merte közölni: beszéljen többet egymással az orvos meg a beteg.

Most, egyre gyógyultabban, nem foglalkoznék további részletekkel, elmondtam (két cikkben is), amit akartam, a webdoki.hu zárt doktorközössége is megüzente rólam, mi bántja (Újabb ismerős orvosok, május 17.).

Ha az ügyeletes orvos készenlétezni meg pihenni akar, tegye. Most már tudom, ha zavarni merném (például azzal a csip-csup ürüggyel, hogy 200/130 a vérnyomásom), webdokiék fölnégyelnének, kerékbe törnének. Az inkriminált üzeneteket, melyekben a nagyságos úron kívül minden (vörös, potyázó meg büdös paraszt) voltam, nem loptam, azt az aláírók szintén orvos kollégája juttatta el szerkesztőségünk címére. Azért küldte, mert szégyellte.

A most közölt újabb ein-zwei-levél tartalmához nincs hozzáfűzni valóm. Minden betegtársamnak mielőbbi gyógyulást kívánva maradok tisztelettel: