Egészen biztos, hogy érthető és jogos indulatok halmozódtak fel Rab úrban a két hét kórházi tartózkodása alatt. Ugyanakkor kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy a szóvá tett panasza nem volt jogos. Az ügyeletes orvos ténykedései közé az akut problémával jelentkező betegek ellátása tartozik. Ezért fizetik a világ minden egészségügyében. Ennek teljesen nyilvánvaló oka az, hogy az ügyeleti időben éppen olyan valószínűséggel történhet baj bárkivel, mint a munkaidőben. Az ügyeleti időben még szűkösebb orvosi kapacitást a valóban súlyos betegek ellátására kell fenntartani.

Rab úrnak ráadásul sikerült egy olyan problémába tenyerelnie, ami néhány év óta az egyik legérzékenyebb pontja a magyar egészségügynek. Folyamatos és tudatos törvénysértés az, ami az ügyeleti munkavégzés kapcsán történik Magyarországon. Az Európai Bíróságnak az EU-tagokra kötelező érvényű ítéletét semmibe véve, kényszert alkalmazva dolgoztatják a heti 48 órán felül az orvosokat. Teszik ráadásul mindezt úgy, hogy az ügyeleti időnek csak negyedét-felét ismerik el munkavégzésnek, szolgálati időnek. Érdemes látni, hogy ez a helyzet a korábbi magyar jogrendben is diszkriminatív volt. Például a tűzoltók, a mentősofőrök esetében a teljes ügyeleti idő munkavégzésnek számít és beleszámít a szolgálati időbe.

Visszatérve Rab úrhoz: ő az első írásával az egészségügynek éppen azon szereplőjébe törölte a lábát, akit törvénytelenül dolgoztatnak, akinek elvégzett munkáját törvényellenesen nem fizetik ki. Kéthetes kórházi tartózkodása alatt a valóban méltatlan, beteget és orvost egyként megalázó helyzetért számos más felelőst találhatott volna. Nem, ő éppen azt "találta meg", akinek semmilyen felelőssége a helyzetért, ráadásul szabályszerűen, a valóban betegek érdekében járt el. Kutya kötelessége az orvosnak az ügyeleti idő azon részét pihenéssel tölteni, amikor nem lát el akut teendőket. Ha nem ezt tenné, akkor az eleve megterhelő, fokozott stresszel járó ügyelet alatt nem tudná az elvárható szinten a sürgős eseteket ellátni! (El se tudjuk képzelni, hogy milyen írást kanyarított volna Rab úr, ha az ő esetleges sürgős ellátást igénylő rosszulléte miatt azért nem foglalkozott volna vele az ügyeletes, mert éppen egy másik beteg álmait beszéli át.)

A cikket, mint az összes országos lapban megjelenő egészségügyi témájú írást, feltették a webdoki nevű, kizárólag orvosok, gyógyszerészek számára hozzáférhető, zárt internetes portálra. Itt a webdoki nagyszámú közösségéből néhány orvos - érthető indulatból fakadó, de nem menthető - sértő megjegyzést tett. Ezt követően - nyilván kideríthetetlen módon - Rab úr hozzájutott a fórumon elhangzott hozzászólásokhoz. Ebből pedig újabb cikk született, amelyben - egyébként szintén érthető, de szintén nem elfogadható indulattal - megalapozatlanul lejáratja az egész orvostársadalmat (Addig csak készenlétezek - avagy újabb ismerős orvosok - május 17.). Az már érthetetlen, hogy e cikket a lap miért hozta le. Milyen érdeke fűződik a Népszabadságnak ahhoz, hogy a magyar egészségügy súlyos bajain a port egy ártatlanon elverő, majd egy nem nyilvános fórumon ért sérelmet túldimenzionáló, megalapozatlanul vádaskodó újságíró írásai a lapban úgy jelenjenek meg, hogy a másik felet meg sem szólítják? Hogyan veszi a bátorságot a lap, hogy a jogtalanul megszerzett hozzászólásokat (ráadásul nem eredeti, hanem több esetben szövegkörnyezetéből önkényesen kiragadva, néhány üzenet értelmét ezzel megváltoztatva) online kiadásában szerepeltesse?

Nem tudjuk. Nem értjük. De kereken kikérjük magunknak! <>A "webdoki" orvosközössége nevében 279 aláíró.
A nevek itt olvashatók.