A Standard and Poor's lépése - az, hogy egy kicsivel rosszabbra osztályozta Magyarországot - már régóta várható volt. Az, hogy a kabinet három éve képtelen tartani hiányterveit, csökkenti a gazdaságpolitikába vetett hitet. Vagyis rontja az értékelésünket. Ennek kifejeződése a hitelminősítés - bár a rosszabb osztályzat önmagában nem jelent semmit, azt azért mutatja: az állam (és vele a magyar cégek és bankok) hiteleinek kockázata a világ szemében kicsivel nagyobb lett. Így aztán magasabb kamatokat is kérnek tőlünk a hitelekért. Ez a forintban mérhető költsége a hiány növekedésének, az osztogató gazdaságpolitikának (2001-től 2003-ig), illetve a valódi korrekció hiányának (azóta). Valamint annak a táncnak, amit a kormány művel a három igény, a külföldiek és a befektetők által elvárt hiánycsökkentés, a szabad demokraták ígéretei (adócsökkentés) és a szocialisták baloldali vágyai (nagyobb szociális juttatások) között.

A legszebb, hogy éppen a rosszabb osztályzat veszélye, a negatív befektetői vélemény késztethette a pénzügyi kormányzatot a tőkejárulék tervének gyors bemondására. A lényeg nem a 3-4 milliárdot hozó, január elsejétől bevezetett tőkejárulék lett volna. Ez csak eladta volna a többi intézkedést az igazságosság jelszavával, a gonosz tőke és a járulékfizetés elől elbújók megadóztatásával. Más kérdés, hogy ezt sokan félreértették, összekeverték az ingatlant az ingóval, a bevételt a jövedelemmel (előbbi járulékkal terhelt lett volna, utóbbi nem). Így aztán jött a Fidesz és az SZDSZ: a terv pedig ment. Ami fontos a szerdán bejelentett intézkedéscsomagban, rejtve maradt. Ez járulékkötelessé tett (tett volna, tesz?) néhány olyan jövedelmet, amely eddig nem volt az (megbízási díj, tisztségviselők díjazása, illetve - januártól - a szerzői jogdíjas tevékenység jövedelmei).

Eme intézkedés, a járulékfizetők körének gyors (szeptemberi) szélesítése egyértelmű üzenet a hiányért aggódóknak: a kormány tényleg komolyan gondolja az idei tervét. A pénzügyminiszter már egy jó ideje próbálja ezt mondogatni. Pár hete ismert, milyen megszorításokon gondolkodik. A korábbi tartalékok elvonásáról, vámáfával kapcsolatos intézkedésekről volt szó, és a járulékfizetők körének szélesítéséről. A gyors bejelentésre azért volt szükség, hogy végre ne csak a pénzügyminiszter gondolataként lehessen emlegetni a szükséges szigort, hanem kormányzati lépésként.

Mindebből két dolog következik. Az egyik, hogy a száz lépésnek semmi köze a tőkejárulékhoz és a szerdai bejelentéshez. A száz lépés adóügyi intézkedéseinek (legalábbis elméletben) ennél sokkal fajsúlyosabbaknak kell lenniük, azok egységes kulcsokról, adócsökkentésről és egyszerűsítésről kell(ene) szóljanak. (Ráadásul ezt az intézkedést nem is a szokásos koreográfia szerint jelentették be.) A másik logikus következtetés, hogy nem igazán jött jókor a szabad demokraták felől az - egyébként várható - ütés, a szokásos nem az adóemelésre. Hiszen azt üzeni a befektetőknek: aligha van mód a megszorításokra. Ha valami miatt tovább romlik a bizalom, hát éppen ezért. Ha valami miatt esik a forint ára, nem a leminősítés lesz az.

Másként szólva: váratlan volt ez az ütés, és ezért jobban is fog fájni.