Lassan nő a biobiznisz
Egyre nagyobb divat egészségesen élni, a magyar fogyasztók mégis alig fogyasztanak bioélelmiszereket. Sokan még azt sem tudják, mi a különbség a bio-, a reform- és a natúr élelmiszerek között. Gyakorta hallani például, hogy a kukacos alma biztosan bio. Csakhogy úgy is maradhat kukac az almában, ha a kertész nem megfelelő vegyszerrel permetezi a fát. Márpedig ahhoz, hogy egy élelmiszer neve elé odakerülhessen az, hogy bio, a terméket környezet- és egészségkárosító szerek felhasználása nélkül kell előállítani és feldolgozni. A kevéssé feldolgozott, natúr élelmiszerek gyártásához minimális mértékbe, de használnak adalékanyagokat. Azt pedig, hogy mit neveznek reformélelmiszernek, attól függ, melyik szakértő mit tart egészségügyi szempontból kedvező hatásúnak.
A biogazda tehát nem használhat műtrágyát vagy szintetikus növényvédő szert, a gyártó pedig állományjavítót, tartósítószert vagy mesterséges színezéket. Így aztán a biotermékek szemre valóban nem olyan tetszetősek, mint a hagyományos módon előállított áruféleségek, ám ízűk jobb, tápértékük magasabb, és hosszabb ideig eltarthatók. A jobb minőséget azonban meg kell fizetni. A bioélelmiszerek másfélszer-háromszor többe kerülnek, mint a vegyszerek felhasználásával készítettek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bioélelmiszer előállításával foglalkozni valóságos aranybánya.
- A hagyományos termelési módszerekkel nagyobb hasznonra lehet szert tenni, mint a biogazdálkodással - nyilatkozta lapunknak Németh István biogazda. Vegyszerek és műtrágya nélkül kisebbek a hozamok, nagyobb a termelési kockázat, és ez a termelési mód több élőmunkát igényel. Ráadásul ha felüti a fejét valamilyen betegség, az utólagos beavatkozásra kevés lehetősége van a termelőnek. Az 1999-ben az Év biotermelője címmel kitüntetett gazdálkodó így egyelőre nem is tervezi, hogy 80 hektáros gazdaságát továbbfejleszti. - A kormány nem ismerte fel, hogy a biogazdálkodásban van perspektíva, így alig-alig kapunk segítséget - panaszolja a gazdálkodó, akinek a bürokráciával is gyakorta meggyűlik a baja. Mint mondja: lassan többet tölt papírmunkával, mint amennyit a földjein dolgozik.
Nem számít bombaüzletnek a bioélelmiszerek árusítása sem. Blaskovits Judit másfél éve nyitotta meg a főváros XII. kerületében bioboltját, ahol pékárutól és a tejtermékektől kezdve a tésztán, a mézen, a zöldségen át egészen a bébiételekig, a makrobiotikus táplálkozáshoz szükséges alapanyagokig és a kozmetikumokig durván 40-50 különféle biotermék kapható. Az üzlet azonban a vártnál nehezebben indul be. A törzsvásárlói kör kiépült ugyan, de Blaskovits Judit arra számít, hogy üzlete csak a nyitás után három esztendővel hoz majd hasznot. A tulajdonos szerint egyre több ember ismeri fel az egészséges táplálkozás jelentőségét, ám többségük ma még nem tudja megfizetni a drágább bioélelmiszereket. Valószínűleg ez az oka annak, hogy néhány üzlet csak a nevében bio, az ott kapható termékek többsége ugyanis inkább az olcsóbb reform- és natúr élelmiszerek közül kerül ki.
A jelek szerint azonban a nehézségek nem veszik el a termelők és a kereskedők kedvét. A városokban egyre több biobolt nyílik, de a biogazdaságok és ezzel együtt a biomódszerekkel művelt terület nagysága is folyamatosan növekszik. Tavaly az ökológiai gazdálkodás fölötti ellenőrzést gyakorló Biokontroll Hungária Kht. kimutatása szerint 1583 gazdálkodó 128 ezer hektárt művelt biomódszerekkel, és 273 vállalkozás foglalkozott biotermékek feldolgozásával. Az így művelt terület 48 százaléka szántóföld, ahol leginkább kenyérgabonát (őszi búzát és tönkölybúzát) termelnek. Állattenyésztéssel 160 gazdaság foglalkozik, legtöbbjük szarvasmarhát vagy juhot tart. Biomézet 169 méhész készít, ők 13 ezer méhcsaládot gondoznak. Ezek a számok különösen akkor figyelemre méltóak, ha tekintetbe vesszük, hogy a biogazdálkodás hobbikertészek mozgalmaként indult, akik 1983-ban döntöttek az összefogás mellett. - Akkoriban sokakban megfogalmazódott, hogy úgy kéne művelniük a kertjeiket, hogy se magukat, se a földjüket ne tegyék tönkre - mesél a kezdetekről Gelencsér Margit, a Biokultúra Egyesület munkatársa. A mozgalom tagjai kezdetben önellátásra termeltek, azóta viszont a helyzet gyökeresen megváltozott. Jelenleg a magyar biotermékek 90 százaléka az Európai Unió és Svájc piacain talál vevőre.
Ahhoz azonban, hogy valaki bioterméket vihessen a piacra, hosszú út vezet. A legfontosabb feltétel, hogy betű szerint betartsa az Európai Unió és Magyarország biogazdálkodásra vonatkozó rendeleteit. A termelés folyamatát két hatóság, a már említett Biokontroll Hungária Kht. és az Ökogarancia Hungária Kft. folyamatosan ellenőrzi. Első lépésként a gazdálkodó szerződést köt valamelyik szervezettel. Innentől indul az átállási időszak, amely szántóföldön gazdálkodók számára két év. Ezen idő alatt a talajból kiürülnek a szermaradványok. Az átállási időszak alatt a minősítő szervezetek munkatársai évente kétszer a helyszínen ellenőrzik, hogy a gazda tényleg nem használ-e tiltott anyagokat. Ha felmerül a gyanú, hogy valaki megszegi a szabályokat, a minősítő szervezet termék- és talajmintákat vesz, majd azokat laboratóriumban megvizsgálja. Ha a gyanú beigazolódik, a gazdát kizárják a rendszerből. Az átállási időszak csak veszteséget hoz a termelőnek, hiszen a kevésbé hatékony módszerekkel kell gazdálkodnia, miközben az előállított terméke nem minősül biónak, így azt nem adhatja el magasabb áron. Erre csak az átállási idő letelte után, az ökológiai minősítő tanúsítvány megszerzését követően van lehetősége. Innentől a minősítő szervezetek évente csak egyszer tartanak átfogó ellenőrzést a gazdaságban. A Biokontroll munkatársainak tapasztalatai szerint sem az átállási időszakban, sem azt követően nem fordul elő, hogy a gazda megszegi az előírásokat. Az ökogazdálkodás ugyanis sok időbe és rengeteg pénzbe kerül, így a pillanatnyi haszon reményében csak kevesen próbálkoznak az ellenőrzés kijátszásával.
A bioboltok tevékenységét eddig nem ellenőrizték a hatóságok, ám a helyzet idén július elseje után várhatóan gyökeresen megváltozik. A Biokontroll Kht. ugyanis nemrégiben levélben közölte a kereskedőkkel, hogy az uniós szabályok megváltozása miatt csak az a boltos értékesíthet bioterméket, aki a gazdákhoz hasonlóan minősítő tanúsítványt szerez, és rendszeresen ellenőrzi valamelyik minősítő szervezet. A kereskedők nem örülnek az ötletnek, hiszen a procedúra csak az idén legalább negyvenezer forintjukba kerül. Az üzlettulajdonosok zöme ráadásul feleslegesnek is tartja a minősítést, hiszen a boltjaikban árult biotermékeket egyszer már ellenőrizték, így ha azokon szerepel valamelyik minősítő szervezet logója, akkor a fogyasztó biztos lehet abban, hogy nem verik át.
Tokaji csak egy van, ez pedig Magyarországon. A történelmi borvidék kilencven százaléka ugyanis itt található - szögezte le Csáky Pál, Szlovákia miniszterelnök-helyettese az MTI-nek azt követően, hogy szombaton a Tokaji Vinum Regum - Rex Vinorum Borlovagrend és a Tokaj Renaissance - Tokaji Nagy Borok Egyesülete soraiba fogadta. A politikus elmondta: nagyon örül annak, hogy az olaszok, az ausztrálok és a franciák belátták, hogy tokaji névvel csak a magyar borvidéken készült nedűt lehet forgalmazni. "Szlovákiának pedig nincs más út, mint az, hogy elfogadja a játékszabályokat, amelyeket a magyarországi bortörvény diktál" - mondta. (MTI)
