Egy hónapja már felröppent a hír, s tegnap újra erőre kapott az értesülés, hogy a tőzsdei értékét (26 milliárd euró) tekintve legnagyobb itáliai pénzintézet, a milánói Unicredito - amely a kilencvenes évek végén hét kisebb olasz bank és takarékpénztár összeolvadásából jött létre - felvásárolná 16 milliárd euróért a Deutsche Bank utáni legnagyobb német bankot, az 1997-ben a Vereinsbankból és a Hypobankból alakított bajor HVB-t. Ez a társaság 2001-ben többségi részesedést szerzett az osztrák Bank Austria Creditanstaltban (BA-CA), amely rendkívül aktív az immár uniós taggá vált közép-európai országokban.

Az olasz-német érdekházasságnak éppen ez a célja: Közép-Európa meghódítása, azé a térségé, amelynek gazdaságai sokkal gyorsabban növekednek, mint a régebbi EU-országokéi, s ahol a pénzügyi szolgáltatások korszerűsítésével, új termékek bevezetésével nagy haszonra lehet szert tenni. A kialakultabb pénzügyi szokásokkal rendelkező Nyugat-Európa igazi bővülési lehetőséget nem tartogat a nagybankok számára, így azok - szándékaikat nem titkolva - a kontinens keleti felére vetik vigyázó szemüket, ahol érdemben emelni tudják nyereségüket. Az utóbbi időben ilyen stratégiát fogalmazott meg például az osztrák Erste, az olasz Banca Intesa - amely a mérlegfőösszeget, vagyis az eszközök és források összességét tekintve a vezető itáliai pénzintézet -, valamint így ért el látványos eredményt a magyar OTP Bank is.

Az Unicredito egyértelműen az új Európára, vagyis az új és leendő uniós tagok pénzügyi piacaira összpontosít. A legnagyobb lengyel bankban, a Pekaóban 1999-ben szerzett többséget, aztán megjelent Horvátországban, Szlovákiában, Csehországban, Romániában, Bulgáriában és Törökországban. Ezek a leánybankok tavaly 23 százalékkal emelték profitjukat. A HVB pedig a BA-CA révén alapozta meg közép-európai jelenlétét. Az Erste szintén a szlovák, a cseh, a horvát és a magyar piacon terjeszkedik, honlapján Közép-Európa vezető pénzügyi szolgáltatójának nevezi magát. Újabban a szerb bankszektorban is feltűnt, magyarországi piaci részesedését pedig a Postabank felvásárlásával növelte. A Banca Intesa - a magyar CIB tulajdonosa - éles versenyt vív Horvátországban az Unicredito ottani leányaival. Kiemelkedő szereplője továbbá a szlovák bankvilágnak, s nemrégiben vásárolt fel pénzintézeteket Szerbiában és Oroszországban. A legnagyobb magyar bank, az OTP Szlovákiában, Bulgáriában, Romániában, Horvátországban szerzett banki érdekeltségeket, s jelenleg szerb felvásárlásra készül.

Andreas Treichl, az Erste vezére egy korábbi budapesti sajtóbeszélgetésen maga említette meg, hogy pénzügyi értelemben - s persze az egykori határokat tágan értelmezve - a Monarchia éled újjá, a kulturális kötelékek, a hagyományok, a történelmi gyökerek szükségszerű következménye ez a fejlemény. A folyamat a közép-európai rendszerváltások után indult meg, s az unió bővülésével újabb lendületet vehet. Az egységes piac és a határon átnyúló szolgáltatások lehetősége mindenképpen erre utal. A magyar bankszektorban - ahol az említetteken kívül amerikai, belga, holland, francia érdekeltségű pénzintézetek is tevékenykednek - a jegyzett tőke 87 százalékát külföldi tulajdonosok birtokolják.

Nos, az egységes piac ellenére az európai bankfúziókat az eltérő szabályozások és politikai megfontolások hátráltatják. A Wall Street Journal a nyelvi és kulturális különbségekre is utalt, ez azonban kevéssé lehet korlátozó tényező a "monarchikus" bankszektorban. Ám sajtóértesülések kaptak lábra azzal kapcsolatban, hogy Stoiber bajor miniszterelnök legalábbis a német választásokig ellenezné a frigyet. Alighanem azért, mert nem a HVB a kérő. S Rómában sem örülnének, ha olasz bank kerülne eladósorba. Ráadásul az egyesülés, de nem a felvásárlás ötletét már egy hónappal ezelőtt nyíltan felvető HVB kényszerhelyzetben is van, mert az utóbbi években - részben ingatlanügyletek miatt - veszteségekkel működött, függetlenül, hogy a Bank Austria bevételei jól alakultak. Az Unicredito és a HVB frigye azonban óriásbankot hozna létre, amely az európai első tízbe is bekerülhetne, kiterjedt hálózatával Közép- és Kelet-Európában. Fel is adná a leckét a térségben működő versenytársaknak, de egyben a hazai - az olasz és a német - pénzintézeteknek is. A két társaság 120 ezer embert foglalkoztatna, s az együttes mérlegfőösszeg - szakértők szerint - meghaladná a 400 milliárd eurót, vagyis a teljes magyar bankszektor hasonló mutatójának hat-hétszerese lenne.

Az amerikai és ázsiai bankösszeolvadások kíméletlen versenyre kényszerítik az európai cégeket is, amelyek nem térhetnek ki a kihívás elől, s kénytelenek lesznek összefogni. A készülő esküvőhöz hasonlót tavaly tartottak, amikor a spanyol Banco Santander Central Hispano 14 milliárd euróért megszerezte a brit Abbey Nationalt. Kisebb értékű ügyletek születtek az utóbbi években, például svéd-finn, olasz-holland, brit- francia párosításban, de ezek eltörpülnének az Unicredito és a HVB megállapodása mellett.