Szuperérzékeny szenzorok
A XXI. század első évtizedét viszont kétségtelenül az érzékeléstechnika fogja uralni: a következő években a legkülönfélébb fajtájú és rendeltetésű, az esetek jelentős részében intelligenciával - vagyis feldolgozóképességgel és tárolással is ellátott - szenzorok kapnak majd domináns szerepet.
E változatos sereglet egyik családja a közlekedésben nagy lehetőségekkel kecsegtető, szuperérzékeny mágneses érzékelőké, amelyek az elhaladó járművek mozgása által keltett mágneses mező változását fogják föl. A mágneses szenzorok nemcsak a járművek áthaladását, hanem a "profilját", azaz a fajtáját, a terhelését is érzékelni tudják. Rendkívül nagy az érzékenységük, nagyságrendben a pikotesla tartományba esik, ami milliószor kisebb, mint a földmágnesesség értéke (a piko 10-12, vagyis a milliomodnak milliomodrésze). A mágneses érzékelők lágymágneses, villamosan vezető anyagból (például a nikkel, vas, kobalt és molibdén összetevőjű permalloy ötvözetből) készülnek. Megfelelő kapcsolási elrendezésben a mágneses mező irányának változásával villamos jelet adnak ki. A működési elv látszólag igen egyszerű, azonban a gyakorlati megvalósításhoz - mint az ipari termékek döntő többségénél - már nagyon sok embernek jelentős időt és tudást igénylő munkájára van szükség.
A németországi jülichi kutatóközpontban folyó fejlesztési munkák egyik lényeges pontja volt, hogy ki tudják szűrni a mérés környezetében a zavaró hatásokat, például a közutak mentén haladó villamosok, vonatok vagy nagyobb villamos berendezések által keltett jeleket. Ezután hoszszas méréssorozattal és elemzésekkel megállapították a különféle járművek jellegzetes "profilját", ami például a teherautók esetében nagyon lényeges, minthogy ezeknek Németország pályáin is díjat kell fizetniük, és fontos, milyen terhet szállítanak.
A járműfolyam érzékelésére már ma is léteznek különféle - lézerrel, infravörös fénnyel, mágneses indukcióval vagy radarral működő - eszközök. Mindegyiknek vannak jó és gyenge tulajdonságaik. Mindenesetre az irányérzékeny mágneses ellenállás (angol rövidítésével: AMR) elvén működő szenzorok előnyei közé sorolható, hogy igen kicsi a méretük (néhány köbcentiméterben elférnek), ennek ellenére robusztusak (például károsodás nélkül kibírják, ha jármű halad el fölöttük), pontosan és megbízhatóan mérnek minden irányban, jól bírják az időjárás viszontagságait - a rálátásnak köd, hó, szenynyezések okozta csökkenése nem rontja a hatásukat -, és jól elviselik a hőmérséklet-ingadozásokat is. Közút mentén csőben lefektethetők, így a munkák nem zavarják a forgalmat, és egyszerre több sáv forgalmát is mérni tudják.
A fejlesztők Bad Homburgnál, egy nagy forgalmú autópálya-kereszteződésben tesztelték élesben a mágneses szenzorokat, amelyek mintegy két méter mélyre fektetett csőben félméterenként helyezkednek el. A mérnökök szemmel is ellenőrizték az áthaladó gépkocsik típusát, számát, és radarral mérték a sebességüket. Az összehasonlítás megnyugtató egybeesést mutatott, de emellett a mágneses szenzorral még azt is meg tudták állapítani, hogy az elhaladó teherautó üres-e vagy teherrel közlekedik. A mágneses szenzorokat egyébként nem csak autópályáknál lehet hasznosítani. Segítségükkel például "intelligens" parkolóházak vagy parkolóhelyek alakíthatók ki. A szenzorok érzékelik a be- és kimenő forgalmat, regisztrálják a szabad helyeket. Sőt egy városban vagy városrészben akár a teljes parkolóhálózat megfigyelhető és vezérelhető velük. A repülőtereken is jól használhatók mind a kifutópályák, mind a földi közlekedés irányítására. A repülőtéri mágneses érzékelőknek nagy előnye a jelenlegi eszközökkel szemben, hogy a szélsőséges időjárási viszonyok, a sűrű hóesés vagy köd sem zavarja a működésüket, és például épületek között is jól használhatók, ahová a földi telepítésű radarok nem látnak be. Ígéretes szerepüket igazolja, hogy 2004-ben nemzetközi együttműködésben, mintegy 4 millió euró költséggel (aminek a felét az Európai Unió állja) hároméves kutatás-fejlesztési projektet indítottak mágneses szenzorokon alapuló, időjárás-független repülőtéri forgalomirányítási rendszer kidolgozására. A munkákban német, osztrák, brit, görög egyetemek és cégek vesznek részt. Az első teszteket a thesszaloniki, a frankfurti és a saarbrückeni repülőtereken fogják végezni.
