Benyitunk a Sík Sándor könyvesboltba, s még csilingel az ajtón a két réztábla, amikor máris kellemes meglepetés ér. Kedves arcú, barátságos eladóhölgy köszön ránk, farmerben és klumpában, otthonias természetességgel kérdezi, segíthet-e a választásban. Hát segíthet, mert van miből válogatni. A hangulat innentől már el nem romolhat. Az egyik polc magasából a névadó arcképe elégedetten figyelheti a bejárattal szemközt sokasodó plakátokat, kulturális programhirdetéseket. Él és lélegzik a hely, ez rögvest kitetszik. Az olvasnivaló és az ő barátai. Nem nagy az alapterület, óvatos a dizájn, némi álfalas műanyaghatással és lakótelepi beütéssel, ám nem is kétséges: az igazi berendezési tárgy itt maga a könyv. Jó, persze semmi nem tökéletes, no de mégis. Látjuk, hogy míg például a szépirodalmi kínálat nem lenyűgöző, addig roppant erős a felhozatal a történelem, néprajz, pszichológia, filozófia és nyelvészet tárgykörökben. Az Atlantisz, az Osiris kiadványai például alighanem hiány nélkül sorakoznak itt. A folyóiratok listája kissé szeszélyesnek tűnik, de azért az Aetástól a Jelenkoron át a Vár uccáig terjed. Az igazi finomságra néhány lépéssel beljebb akadunk: mint egy ódon könyvtárban, katalógusszekrény barnállik a fal mögött.

- Tudják, ebbe a katalógusba kerül be minden könyv, ami megfordul nálunk. Sokan megszólnak minket, hogy nincsen számítógépünk, én meg úgy érzem, hogy a könyveladáshoz személyes kapcsolat kell - szólít meg bennünket egy újonnan előbukkant eladóhölgy. Csillog a szemüvege, ahogyan hozzáteszi: - Mi csak egy önálló kis bolt vagyunk.

Közben jönnek és mennek a vásárlók. Senki nem távozhat üres kézzel, az eladók rögtön katalógust hoznak, előjegyzést is fölvesznek, mindenkivel szóba elegyednek, olvasnivalót ajánlanak. Nincsenek tematikus eligazító táblák a polcokon, igaz, nem is kellenek, amikor ilyen eladók figyelnek ránk. Mi több, döbbenten halljuk, ahogy egy vásárlónak éppen a közeli konkurenciát ajánlják, ott meglelheti a keresett művet, s hogy biztosra menjen, mindjárt át is telefonálnak, tegyék félre neki a könyvet. Olyan természetes könnyedséggel teszik mindezt, hogy kétség nem marad: számukra valóban a könyv és az olvasó a fontos. Nem tudni, mire viszi az üzletben egy ilyen boltos, de nekünk addig jó, amíg van. Kifelé tartunk már, amikor a középkori latin nyelv szótárát keresi két egyetemista lány. Eladóhölgyünk elbeszélget velük, miközben egy munkatársa kulcsot ragadva indul a raktárba a fellelhető egyetlen példányért. Minket se hagy elmenni katalógusok nélkül, s megígéri, hogy a jövő héten sok új érdekes kötet érkezik. Köszönjük, és nehéz szívvel húzzuk be magunk után az ajtót, a pénztárpult előtt meglebbennek a koncertek és filmek plakátjai. Óh, be szép volna ily könyvesboltban látni magunk.

A bolt hangulata:

vannak még boldog emberek

A kínálat:

sok jó könyv kis helyen is

Valóban a könyv és az olvasó a fontos