A Magyar Televízió a pénzen könyveket ajánl. A könyvajánlás sem játék: még a pénz- és könyvkölcsönzésnél is komolyabb dolog. Mély bizalmi ügy. Ismernünk kell a másikat, s jót kell állnunk saját magunkért. Ha olyasmit ajánlunk jó barátunknak, ami aztán neki nem jön be, leégünk, majd magyarázkodhatunk életünk végéig, hogy hát mi sem úgy gondoltuk. Vajon meg tudják-e magyarázni A Nagy Könyv készítői, hogy a produkció honlapján éppen Varnus Xavér első regényét ajánlják, s nem is akárkik segítségével, mert Fejtő Ferenccel és Kabdebó Lóránttal? És miket mondanak! Könnyen lehet persze, hogy Kabdebó Lóránt is játszik, amikor Szerb Antalhoz hasonlítja a népszerűnek mondott orgonaművészt, amúgy médiaszemélyiséget, és hevesen marketingeli, mintha a NÉVshowR-ban időznének.

És mit hallottunk a képernyőről, mondjuk Katona Kláritól? Hemingwayt ajánlotta, s miközben nem derült ki, mi is volna a Búcsú a fegyverekről témája, azt találta mondani, hogy a szerzőnek izgalmas élete volt, mivel "lelőtte saját magát, és ez egy eléggé érdekes fordulat az ő élete végén". És nem magától, hanem a tévés szerkesztő közreműködésével mondta, amit mondott. Tényleg eléggé fordulatos ajánlat, s még jó, hogy Hemingway nem az élete elején lett öngyilkos, úgy később nehezebben írta volna meg műveit. Lovasi András meg - szintén zenész, bár jobb sorsra érdemes, még nem zabálta fel a média - a Kincskereső kisködmönt menedzselte. Már majdnem elhittük, komolyan gondolja és érti is, amit mond ("a körtémuzsikás rész nagyon kemény"), a végére azonban kiderült, isten tudja, mikor olvasta, s maga is elbizonytalanodott: "tudod, amikor későn adja oda a körtémuzsikát? ... azt hiszem, vagy valami ilyesmi".

A Nagy Könyv ajánlásai könyvreklámok lennének. Segítség a választáshoz, ösztönzés az ajánlottak olvasására, javaslatok a szavazni akaróknak. Rendben van. De képzeljük el, hogy ha egy autót úgy reklámoznának - persze egy zenész, ki más, esetleg reklámszakemberré vált zenész, mint Geszti Péter, aki Szerb Antalról beszélt -, hogy izé, ültem ebben a verdában, elég jól megy, érdekes vezetni, jobbra megy, ha balra tekerem a kormányt, és talán négy kereke van, azt hiszem, ilyesmi, és bizony ez a Trabant egy zseni, a Porschéhoz hasonlítanám, bár különben jogosítványom nincsen.

A Nagy Könyv tévéajánlásai nem a könyveknek, hanem a beszélőknek csinálnak reklámot. Őket akarja hitelesíteni, pedig éppen fordítva kellene lennie a dolognak. Akkor talán annyi is elég volna, ha azt mondanák a könyvet felmutatva: tessék elolvasni. Érdemes.