A több mint ezerkétszáz megkérdezett kétharmada egyetlen környezetvédő szervezetet sem tudott megnevezni, s akik mégis, azok összesen 27 szervezetet említettek az országosan bejegyzett 1500 (vajon közülük hánynak a tagsága áll mindössze a vezetőségből?) csoportosulás közül.

Elgondolkoztató adat. Különösen annak fényében, hogy a felmérés szerint nyomasztó fölénnyel legismertebb zöldszervezet a nálunk talán legkésőbb megjelent Greenpeace, miközben az utána következő másodikként jegyzett Levegő Munkacsoportot mindössze tizedannyian ismerték, a többiek pedig "a futottak még..." csoportot erősítették.

Elmerenghetünk az ajtóstul berontó Greenpeace titkán, a vitatható módszereken, ámbátor csak az sikerül nekik, amit minden zöldszervezet szeretne, hogy tudniillik átmenjen az üzenetük. Mert nekik átmegy, bár valószínűleg az ilyen "greenpeace-es" megmozdulásoknak is köszönhető, hogy a válaszadók majdnem fele szerint a túl radikális véleménynyilvánítás egyben hiteltelenné teszi a zöldeket.

Ehhez képest meglepő, bár örvendetes módon a válaszadók kevesebb mint 30 százaléka gondolta, hogy a környezetvédők akadályozzák a gazdaság fejlődését, de csak alig négy százalékuk adná nekik adója egy százalékát, és mindössze majd két százalék tagja is valamely zöldszervezetnek. Általánosságban a környezetvédelem ritkán beszédtéma a mindennapokban, ahol az ilyen ügyekről az emberek zöme a médiából és a sajtóból szerez tudomást, a szórólapok, levelek, plakátok - a zöldek szokásos kommunikációs csatornái - jóval kevesebbet nyomnak a latban.

Mi a teendő? Szubkultúrává vált volna a hajdan a rendszerváltás egyik hajtóerejének számító zöldmozgalom? Hogyan lehetne közérthetőbbé tenni a környezeti üzenetet? Kérdések, melyekre szakemberek a civilekkel vállvetve keresik a válaszokat. Érdekünk, hogy mielőbb megtalálják!