A becslések szerint egyedül Európában közel százmillió köbméter metánt lehetne évente kinyerni a szemétlerakókban lejátszódó folyamatok felhasználásával.

A szerves anyagok bomlása során oxigénmentes környezetben szénhidrogének, többnyire metán keletkezik. Ha a folyamatban oxigén is részt vesz, akkor nemcsak gyenge fűtőértékű gáz keletkezik, hanem a bomlási folyamatok is módosulnak, ami azt jelenti, hogy a metán mennyisége is kisebb lesz.

A fejlett országokban több helyen is igyekeznek hasznosítani a szemétlerakókból kiáramló metánt úgy, hogy egy lyukacsos csövet dugnak a közepébe, és folyamatosan kiszivattyúzzák a gázt. A nyomáscsökkenés hatására azonban levegő áramlik a metán helyére, ami hamarosan leállítja az anaerob folyamatot. Emiatt meg kell várni, amíg a keletkezett metán újra túlnyomást hozva létre kiszorítja az oxigént.

Popov ezt a ciklusosságot igyekszik elkerülni azzal, hogy egy gázzáró takarót tesz a lerakat felszínére. A takaró három rétegből áll, két viszonylag jó gázzáró réteg (például agyag) közé egy gázáteresztő réteget épít. A közbülső rétegben szén-dioxid-túlnyomást hoz létre annak érdekében, hogy ha a túlzottan gyors elszívás miatt beáramlás történne, akkor is csak szén-dioxid jusson a bomló szerves anyaghoz. A feltaláló szerint egy ilyen preparált lerakóhely 10-15 évig is képes metánt szolgáltatni.

Európában sokkal több a hulladékégető, de jócskán vannak már lezárt lerakóhelyek is. Popov véleménye szerint azonban ezeket is meg lehet fúrni, és mini gázkútként hasznosítani.