Az azerbajdzsáni, a grúz és a török államfő tegnap egy Bakutól negyven kilométerre, délre fekvő Szangadzsal olajterminálnál hivatalosan megnyitotta a Baku-Tbiliszi-Ceyhan olajvezetéket, amely 1768 kilométer hosszúságban szállítja a Kaszpi-tengeri olajat Törökország földközi-tengeri olajkikötőjébe.

A vezetékkel fontos amerikai gazdasági terv valósult meg. A közép-ázsiai és a Kaszpi-tenger kontinentális talapzatában kitermelt kőolaj - majd később a földgáz is - ezen a főútvonalon úgy jut majd el a világpiacokra, hogy közben elkerüli Iránt és Oroszországot. A másik cél: így kívánja az USA saját függését csökkenteni az arab olajtól. Az esemény jelentőségét jelzi, hogy a két éve elhunyt Hajdar Alijevről elnevezett csővezeték avatásánál Washingtont az amerikai energiaügyi miniszter képviselte.

Az avatóbeszédet Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök mondta. Ő elhunyt apjától szinte örökölte az államfői hivatalt. Azt mondta, hogy a vezeték a térség stabilitási tényezője lesz, és nagy szerepet játszik a régió országainak együttműködésében és biztonságában. Pedig a végpontok és az átmenő főállomás kezdőbetűi alapján csak BTC-nek nevezett csővezeték nem annyira a barátság, mint a bizalmatlanság és ellenségeskedés jegyében létesült. Az egyik bizonyítéka ennek, hogy nagy ívben elkerülik az energiahordozókban szegény Örményországot. Jereván a karabahi terület miatt áll gyakorlatilag csak szünetelő háborúban Bakuval, míg Törökországgal a kilencven évvel ezelőtti vitatott események, az "örmény népirtás" megítélése állítja szembe. A vezetéképítést Moszkva erősen ellenezte, mivel a tranzitszállítások elvesztésével bevétele és politikai befolyása is megcsappanhat. Közben az oroszok elkezdtek egy másik csővezetéket tervezni, amely a Fekete-tenger alatt szállítana földgázt.

Az avatáson jelen volt Mihail Szaakasvili grúz államfő. Kijelentette, hogy a BTC kőolajvezeték, s a vele párhuzamosan futó BTE (Baku-Tbiliszi-Erzurum) földgázvezeték létfontosságúak országa számára, amikor ezek elkészülnek, Grúzia energiafüggésének - értsd Oroszországtól - vége lesz. A létesítmény gazdasági stabilizáló hatásáról beszélt Ahmed Necdet Sezer török elnök, aki a XXI. század selyemútjának nevezte a BTC-t.

A vezeték - amelyet a brit BP vezetésével tizenegy tagú nemzetközi konzorcium épített - teljes kapacitása napi egymillió hordó lesz. A konzorciumból a BP 30 százalékkal részesedik, a többi részvényes az azerbajdzsáni állami Socar olajcég, az amerikai Amerada Hess, a ConocoPhillips, az olasz Eni, az Inpex, a japán Itochu, a norvég Statoil, a TPAO, a francia Total és az Unocal. A vállalkozásban részt vevő cégek nemzetisége is utal arra, hogy a világ vezető gazdasági hatalmai mennyire fontosnak tartják, hogy az újonnan feltárt közép-ázsiai szénhidrogénkincsek politikai befolyásoktól mentesen hozzáférhetők legyenek.

Az avatás napján cikket közölt a moszkvai liberális Kommerszant. A lap azt feltételezi, hogy "ahogyan az olaj keletről nyugatra áramlik, rajta úgy terjed majd fordított irányban a színes forradalmak szelleme". Színes forradalmakon azokat a politikai fordulatokat érti a moszkvai hírmagyarázó, amelyek Grúziában, Ukrajnában, majd Kirgizisztánban az autokratikus vezetők leváltásához, Nyugat-barát rendszerek felállásához vezettek. A Kommerszant azt feltételezi, hogy a kőolaj biztos áramlása hatalomváltáshoz vezethet Kazahsztánban és Azerbajdzsánban is, mivel a diktatórikus - és oroszbarát - kormányzatok nem nyújtanak elegendő stabilitási garanciát Washingtonnak. A vezeték feltöltése néhány hónapot vesz igénybe, a törökországi végállomásra szeptemberben érkezhet meg a kőolaj.

Az ötlettől a megvalósulásig

1992: Megkezdődtek az olajvezeték építéséről a politikai tárgyalások.

1994: Egyezmény az azeri off-shore mezők közös kitermeléséről.

1997: Megindul az export Oroszországon át.

2000. november: Megkezdik a vezeték tervezését.

2002. szeptember: Megkezdődik az építkezés.

2005: Elindul a csővezeték feltöltése.