"Egyetért-e azzal vagy sem, hogy Hollandia csatlakozzon a szerződéshez, amely alkotmányt hoz létre Európa számára?" - erre a kérdésre kell válaszolni. Az állam 400-400 ezer euróval dotálja az "igen" és a "nem" tábort, míg 200 ezerrel a semleges álláspont kampányát. De mire folyhatott el a pénz? A közvélemény-kutatások szerint tíz polgárból csak négy fog elmenni a szavazóhelyiségbe. Hiába támogatják a mértékadó centrumpártok az "igen"-t, ha egyszer a liberális VVD és a szocdem PvDA szavazóinak többsége nemmel kíván voksolni.

Miért? Mi történt a liberálisnak elkönyvelt Hollandiával, az EU alapító tagjával? - Vége az EU-szerelemnek - fogalmazza meg tömören a holland közönyt, csömört Lousewies van der Laan, a D66 centrumpártnak, a Balkenende-kormány kis tagjának alelnöke. A királyság lakói (egy főre számolva) az egész EU legnagyobb befizetői, miközben - ez tény - az EU leendő (?) alkotmánya csökkentené Hollandia szavazati súlyát az unió tagállamközi tanácsában. - Fejenként és évenként 180 eurót fizetünk be a közösbe, míg a svédek 95-öt, a németek pedig 71-et - nehezményezi a jelenlegi uniós gyakorlatot Bernard Bot, a kereszténydemokrata külügyminiszter. - Hamarosan egy töröknek több szava lesz, mint egy hollandnak - tromfol Geert Wilders, az itteni politika ügyeletes fenegyereke. A fura megjelenésű, festett hajú fiatalember mind a tizenkét tartományban kampányol: ő a legaktívabb. Ő lépett a három éve meggyilkolt, leefbaar, azaz élhető Rotterdamot, majd Hollandiát hirdető, populista Pim Fortuyn megüresedett helyére. - Hollandia megtelt! - hirdette az előd, akivel egy radikális állatvédő végzett.

Az átjáróház-épületével és üvegfalú könyvtárával is a nyíltságot közvetítő hipermodern hágai Városháza melletti kebabosnál nem úgy tűnik, mintha gond lenne itt a bevándorlókkal. A török büfést nem az különbözteti meg a "bennszülött" hollandtól, hogy nem tud hollandul, hanem az: hadilábon áll az angollal. Ideérkeztekor ugyanis elég volt - a munka mellett - egy nyelvet elsajátítania, magyarázza. Akármerre is téved az idegen Hágában, azt láthatja: befogadó ország ez. Sok az olyan pár, amelynek egyik tagja fehér, a másik színes bőrű - a kisgyerek pedig "karamell". És hollandul beszél a család.

De Theo van Gogh, az iszlámot szókimondóan bíráló filmrendező munkássága sohasem lehetne aktuálisabb, különösen tavaly őszi meggyilkolása után. A majd' egymilliós iszlám közösség beilleszkedési nehézségeire utalni, arra való képességét, akaratát megkérdőjelezni ma már szinte közhely Hollandiában. Ez a táptalaja a törökellenes érzelmeknek is: ha Ankara beléphet az unióba (aminek persze mi köze az EU-alkotmányhoz?), úgy a derék kebabos isztambuli rokonait sem lehet majd (elvben) kitiltani. Márpedig az előrejelzések szerint 2030-ban már így is hárommillióra nő a nem "bennszülött" hollandok száma a most 16 milliós országban. A felmérések szerint jövő szerdán akár 60 százalék körüli is lehet a "nem" szavazatok aránya.

Egyenlõ támogatás mindkét tábornak Hollandia elsõ népszavazásán