Bejárati ajtaja fölött sohasem cibálta szél a sárgaréz tányért, a fodrászat cégérét, bent pedig már rég nem bömbölnek hajszárító burák, nem beszélve a lomtalanításkor kihajított hajmosó állványokról. Az olajos padlót is előbb az egyensárga PVC-burkolat váltotta fel, majd a fehér lapokból álló kövezet. Hiába, na, ide, mihozzánk, a lakótelepre is elért a modernizációs hullám, ráadásul itt is ádáz verseny folyik a szépségiparban. Egymást érik a fogyasztó-, ránctalanító- és szoláriumszalonok.

A mi borbélyüzletünk húsz évvel ezelőtt az első és sokáig az egyedüli fecske volt a környéken: idejárt a lakótelepről bölcsődés és aggastyán. Az egykori óvodásfiúk ma már maguk jönnek, van, aki melíroztat, van, aki egyből a nullásgépet kéri. Eltűntek a kirakatból meg a tükrök mellől az egykori Elvis Presley- és a Szombat esti lázból ismerős Travolta-poszterek, de hiába keresnénk már a David Bowie-képeket is. A mi borbélyüzletünkben nem csinálnak rasztafrizurát, és színes kakastaréjt sem kunkorítanak a kuncsaft feje búbjára.

A mi szalonunkban a horgolt terítővel díszített, kerek dohányzóasztalról előbb a hamutartó, majd a csipkeabrosz tűnt el, hogy átadják helyüket a rojtosra olvasott, másodlagos frissességű, ám "trendi" színes lapoknak. Az üzletben Boross-Bochkor ordít a rádióból, ha pedig valamilyen közéleti műsor hallatszik az éterből, Luka bácsi azonnal elcsavarja: Engem nem érdekel a Keféljük meg! vagy mi a csoda. Ilyenkor Enikő, a fodrászhölgy kijavítja: Beszéljük meg!

Apropó Luka bácsi. Ő is, mint minden ide betérő férfi - legalábbis a fodrászkisasszonyok szíves közlése szerint - szerfölött türelmetlen. Ha egynél több vendég vár a sorára, azonnal továbbállnak, mondván, tengernyi a dolguk. Aztán a Roziból jövet persze, hogy visszasomfordálnak. A zöldségesnél voltam - mondják általános derültség közepette. A baj az, hogy amíg a vendégurak bor- és sörtúrán járnak, már újabb kliensek fészkelődnek a parányi piros szkájszékeken, hogy végre kezelésbe vegyék őket gondos női kezek. Ilyenkor csattognak az ollók, száll az egyre ritkásabb és fehérebb hajtincs. A fodrászhölgyek a harmincas férfiakat merészen tegezik, merthogy ötéves koruk óta idejárnak. Csak a hajuk lett kevesebb meg a pocak nőtt meg az évtizedek alatt.

Luka bácsi is azzal untatja minden alkalommal Enikőt, a hajszobrászkisasszonyt, hogy majd elhozza neki a fiatalkori képét, amikor "olyan sűrű volt a koromfekete bozontom, hogy a fésű foga beletört". Ma ezt nehéz elképzelnünk, de sebaj, hiszünk neki. Luka bácsi: "Minél ritkább a hajam, annál többször fésülöm". Mostanában az a kérése, hogy hátulról előre fésüljék a haját, mert akkor nem látszik annyira a kopaszság, és a választékot is szép lazán tüntessék el, mert az is segít. Luka bácsi igazi férfi, önámítási trükkjei kifogyhatatlannak tűnnek. Enikő szerint "a pasik e téren nagyon kreatívak".

De Terka is az, mert feltűnő, hogy mostanában "tépett tavaszi csibefrizurát" kér. Az utóbbi időben nem aranysárgára, hanem inkább diszkrét rózsaszínre festet. Ezt Luka bácsi, a megbízható stylist javasolta neki: "Terka, így legalább nem látszik a fejbőröd, mert neked is hullik ám a sörényed rendesen".

Terka egyébként semmit nem bíz a véletlenre, ő nem szereti ugyanis a fodrászoknál használt egyensampont. "Vizezik, és még szárítja is a fejbőrt" - panaszkodik. Terka annak idején kamillateában és sörben meg ecetes esővízben öblítette a haját, mostanában a tojássamponra esküszik, amelyet a Batthyány téren szokott venni az aluljáróban. Az ő megszokott árusánál vásárol, aki lejárt szavatosságú szívgyógyszerekben és kibelezett villanyvasalókban is utazik. A földről vett tojássampon is többéves, de hiába, a megszokás Terka esetében is nagy úr.

Na de mindegy, mi, az itteni szépségszalon népe nem bejelentkezésre jövünk ide már húsz éve, hanem alkalmanként beesünk, ha a függönyön át benézve látjuk, hogy nincs előttünk vendég. Ilyenkor gyorsan helyet foglalunk, és megvárjuk, amíg Enikő komótosan fölsöpri a hullámzó hajtengert.

Jöhet a következő - mondja.

Nem fodrászat, szépségszalon