Előadásának bevezetőjében Kupa Mihály kifejtette, lehet ugyan önálló magyar gazdaságpolitika, ám a magyar gazdaság „rettentő” mértékben függ attól, hogy az Európai Unió piaca, konjunktúrája hogyan alakul. Az EU 25-tel, tehát az újonnan csatlakozó országokkal kibővült Unióval bonyolítjuk az exportunk 80%-át, az importunk 70%-át, míg az EU 15-ből, a „régi” EU-s államokból érkezik a működő tőke 80%-a. Ezt persze nem szabad teljesen valós adatként kezelni, hiszen német befektetőket nem számítva, Hollandiából érkezik hozzánk a legtöbb befektetési tőke, ám ez valójában jórészt amerikai pénzeket jelent, köszönhetően a sajátos, liberális holland adózási törvényeknek. A pénzintézeti rendszer 80-90%-a szintén EU-s anyacégekhez tartozik. A kiskereskedelemnek kb. 45%-át birtokolja EU-s anyacég. Mindenképpen meg kell azonban említeni érdekességképpen, hogy a tisztán magyar tulajdonú CBA nevű, főleg élelmiszer-kiskereskedelemmel foglalkozó cég az utóbbi években rendszeresen „tönkreverte” a nyugati tulajdonú kiskereskedelmi láncokat. Ez Bizonyítja, hogy lehet magyar tőkével is szépen, eredményesen dolgozni. Az építőipar 40-45%-a szintén Európai Uniós befektetői körökhöz kötődik.

A Magyarországon székelő gazdasági társaságokban a külföldi tulajdonrész mára meghaladja az 50%-ot, amely a Suzukit, IBM-et és a többi „multit” leszámítva nagyrészt az EU-ból származik, ráadásul ezek bonyolítják a magyar export-import 60%-át. Erdős Tibor akadémikus Fenntartható gazdasági növekedés című tanulmányában elvégzett egy beruházási rátákkal kapcsolatos számítást - utal rá Kupa - amelyből kiderült, hogy a magyar gazdaság körülbelül 3-4%-ot képes fejlődni egy átlagos európai konjunktúra mellett, ebbe beleértve a 2007-től megkapható uniós pénzügyi forrásokat is. Ez a lehetősége és mozgatója a magyar gazdaságnak, ami egyben korlátja is. Ebből fakadóan a gazdaság többé-kevésbé egészségesen fejlődik. Bár bizonyos külső okok miatt, mint például a német gazdaság lassan akuttá váló viszonylagos instabilitása, a GDP növekedése csökkent ugyan, de semmiképpen nem mondható, hogy megállt. De az exportunk kevésbé, az importunk pedig nagy mértékben csökkent. „A lakosság vásárlóereje nem nőtt számottevően, a beruházások is lelassultak egy kicsit. De mindezzel együtt ez még egy tisztességes, jó növekedés, amellyel, ha nem hülyéskedünk, a következő tíz évben még jól el tudunk döcögni.” - jelentette ki Kupa Mihály, de a Gyurcsány-kormány által prognosztizált 6%-os gazdasági növekedést túlzónak tartja. Pozitív jelnek tűnik azonban, hogy az infláció mérséklődött, és ha nagyon óvatosan is, de csökkennek a kamatok. A teljesítmények és a bérek is kezdenek összhangba kerülni, viszont a teljesítmények és a vagyonok viszonylatában ezt még korántsem lehet mondani... - utal szarkasztikusan a Leggazdagabb 100 magyar üzletember toplistájára Kupa.

Egy másik oldalról nézve viszont elég viharos a helyzet. - folytatta az Antall-kormány első, „rendszerváltó” pénzügyminisztere. Magyarország külkereskedelmi mérlege az ország adottságaiból, földrajzi elhelyezkedéséből, történelmi örökségéből és a gazdasági erővonalak hálózatában elfoglalt pozíciójából adódóan negatív. Ezt a deficitet a csökkenő turizmusbevételek és lakossági megtakarítások, a „megveszekedett” állami költekezést a döcögő vállalati beruházások nem képesek ellensúlyozni. A rendelkezésre álló pénzügyi források nem elegendőek, hogy fedezzék az állam nagymérvű költekezését. Ennek következménye egyrészről az eladósodás. Hogy ezt valahogyan finanszírozni lehessen, az állam egyrészt kötvényeket bocsát ki, valamint hiteleket vesz föl az EIB-től (Európai Beruházási Bank), vagy a nagy japán bankoktól. De alacsony a foglalkoztatás is, nincs jövedelemgeneráló tevékenység, ám magas a fekete és szürkegazdaságban foglalkoztatottak aránya.

A magyar adórendszer hülye! - állítja sarkosan Kupa Mihály. Véleménye szerint egyenesen pazarlás adókedvezményeket adni a mezőgazdaságban dolgozóknak. Egy ilyen helyzetben lévő gazdaságban túlzás minden mezőgazdasági vállalkozónak 10 millió forintnyi bevételig társadalombiztosítási járulékmentességet biztosítani. Ráadásul a gyakorlat az, hogy a családtagok felosztják a birtokot egymás között, így mindenki a 10 milliós bevétel alatt marad, és senkinek sem kell járulékot fizetnie. Kupa becslése szerint körülbelül 600 ezer ember nem fizet így TB-járulékot. Adómentes továbbá a minimálbér, ami másfélmillió embernek bizonyára nagy kedvezmény, ám az államnak igen jelentős bevételkiesés. Adómentes a nyugdíj, adómentes az árfolyamnyereség, 0%-os a kamat, tehát rendkívül sok jövedelmet kienged az állam a kezéből az egyik oldalon. A másikon viszont nem képes az elképesztő módon felduzzadt és elkorhadt önkormányzati, közigazgatási és oktatási rendszert finanszírozni. Megdöbbentő az adat, mely szerint a közalapítványok, közhasznú társaságok működtetése, ahová az állam tulajdonképpen kihelyezte közigazgatási, oktatási, kulturális és egyéb hasonló tevékenységét, a költségvetés 10%-át jelenti.

Úgy tűnik, a gazdaságpolitika stratégiailag több területen is célt téveszt. Az európai országok, de Magyarország sem készült fel a kínai könnyűipar betörésére, mára a tömegtermékekben nem tudunk versenyezni a kínai dömpinggel. Az agrárium a másik „bedöglött” gazdasági terület. A 97-ben kötött többpárti mezőgazdasági konszenzus eredményei a „torgyáni érát” követően 2000-re megszűntek, a magyar mezőgazdaság mintegy 400 ezer embert „tol” maga előtt választásról választásra, akiknek lassan munkanélkülinek kellene lenniük. Az EU bizonytalan mezőgazdasági politikát folytat, de a jövőre nézve egyértelműnek látszik, hogy inkább a környezetfejlesztést, az infrastruktúra fejlesztését, nem pedig a termelést, a gazdák profitszerzését kívánja támogatni. Hiányos volt a mezőgazdasági kisvállalkozások felkészítése az EU-ba történő belépéshez. Nem tudják felvenni a versenyt, mivel tőkeszegények, így törvényszerűen adót csalnak, viszont feketén-szürkén náluk dolgozik a foglalkoztatottak nagy része.

A munkaerőpiacon nagyfokú diplomás túlképzés tapasztalható. Az egyetemek, főiskolák ontják magukból a jogászokat, közgazdászokat, akiket a diplomájuk kézhez kapását követően szinte azonnal átképzésre kellene küldeni, hiszen egyszerűen telítettek az általuk betölthető státuszok. Nincs megfelelés a kereslet és a kínálat viszonyában.

A választások közeledtével várhatóan meg fognak szaporodni az olcsó, közérzetjavító gazdasági jótétemények a kormány részéről, de jelentősebbekre nincs igazán pénz. Nincsen nemzeti konszenzus abban, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervvel milyen területeket, tevékenységeket kellene igazán támogatni. Nincs felépítve az a regionális rendszer, amely tudná fogadni az EU-ból érkező pénzeket. Se a szakmai, se a jogi szabályozás nincs megoldva, kormányrendeletek és nem törvények szabályozzák, hogy ez a nagy mennyiségű pénz hová áramlik szét. Így bármilyen párt, aki kormányra kerül, korlátlan diszpozíciót szerez e pénzek felett. Ezek mind-mind komoly problémák - sorolja a gazdasági szakember.

Exportmérlegünket javítandó, valószínűleg az EU-n kívüli piacokon kellene körülnézni, mit tudna a magyar gazdaság ott keresni. A kínaiak 4,5 milliárd dollárnyi árut hoznak ide, míg mi, magyarok 300 milliót exportálunk oda, a mérleg negatív, tehát lenne min javítani. A hagyományos energiaszállító piacon, Oroszországban is jelentősen visszaesett exportunk, be kellene látni, hogy már oda sem lehet a gyenge minőségű magyar árut eladni, viszont a minőségi áruknak kifejezetten megnőtt a piaca. Egyelőre nem az adók csökkentését kellene forszírozni, de azokat jobban meg kellene adóztatni, akik meg is tudják fizetni. Halaszthatatlan a közigazgatás, az oktatás, az egészségügy reformja, a pazarló gazdálkodás visszaszorítása. Fejleszteni kell a regionális pénzügyi elosztórendszereket. Támogatni kell a munkahelyteremtést a kis- és középvállalkozásokban. Meg kellene tanulni a gazdaság érdekeinek a képviseletét. A hazai jó példákat (pl. Transelektro, CBA) pedig támogatni és tanulni kellene belőlük - zárta előadását Kupa Mihály.

(A NOL-t Frecska Sándor tudósította)