Nem bírok a családommal élni!
Alacsony, hosszú barna hajú lány fogad. - Krisztina vagyok - mutatkozik be, és határozott mozdulattal invitál a szobájába. Többágyas helyiségbe lépünk.
- Üljenek le az ágyamra - kínál hellyel, ő pedig elviharzik. Aztán egy hörcsöggel tér vissza. Szorosan maga mellé teszi a kis állatot.
- Tizennégy éves vagyok, de már többször is elszöktem különféle otthonokból - meséli Krisztina. - Alig voltam tizenegy éves, amikor először hagytam ott a családomat, mert nem bírtam elviselni a légkört, amiben éltünk. A szüleim iszákosak, balhésak voltak, és tudomást sem vettek rólam. Törődésre lett volna szükségem, de ők ellöktek maguktól. A barátomhoz menekültem.
Krisztina szülei a lány eltűnését azonnal jelentették a rendőrségen, amely körözést rendelt el a gyerek ellen. Az aggódó szülők ezután lányuk keresésére indultak: hamarosan rá is találtak a kiskorú búvóhelyére.
- Azt reméltem, hogy örülni fognak nekem, azt hittem, visszakönyörögnek az otthonunkba - emlékezik vissza a lány. - Ehelyett elkezdtek pofozni, a hajamat tépni. Hazáig ráncigáltak, majd különféle büntetéseket szabtak ki. Arra, hogy miért mentem el, nem is voltak kíváncsiak, csak szitkozódtak és kiabáltak. Kértem őket, hogy ne igyanak, inkább segítsenek tanulni. Többnyire rossz jegyeim voltak, hiszen sem erőm, sem kedvem nem volt a tanuláshoz.
A kiskorú lány nem bírta tovább a cirkuszokat, ezért újra és újra elszökött otthonról. A szülei azonban újra és újra megtalálták őt, hazacibálták, majd kezdődött minden elölről. Krisztina kétségbeesésében tanárai segítségét kérte.
- Elmondtam, hogy nem bírok a családommal élni. A gyámhatóság többször is kijött hozzánk, és megállapította, hogy a szüleim alkalmatlanok a gyereknevelésre. Ekkor egy nevelőotthonba költöztettek, de ott sem éreztem jól magam. Inkább visszamentem a barátomhoz. Ő azonban zűrös életet élt, lopásokba keveredett, ezért - más választásom nem lévén - visszakényszerültem az intézetbe.
Krisztina több szociális intézményt is "kipróbált" - most egy Sopron mellettiben él -, eddig mindenhonnan megszökött. Azt mondja: mindenhol nagyon magányosnak érezte magát. Ilyenkor pedig inkább menekülőre fogja...
A szakemberek szerint a fiatalok elszökésének gyakori oka a szülői szigor, a rossz családi légkör. De olykor a kalandvágy is erre a lépésre sarkallja őket. Magyarországon nincs egyetlen civil szervezet sem, amely segítené, felkarolná a bajba jutott fiatalokat vagy szüleiket.
Incze Zsuzsa, a több mint tíz éve indult Csellengők című tévéműsor szerkesztője úgy véli, hogy a 14 éven aluliak a legveszélyeztetettebbek: könnyen elcsábíthatók, befolyásolhatók.
- Szeretnék létrehozni egy alapítványt, amelyik otthont adna a menekülő tiniknek, és segítené őket meg a családjukat is - mondja Incze Zsuzsa. - Anyagi és szociális támogatást nyújtanánk a rászorulóknak.
Kökényesi Anikó, az ORFK munkatársa szerint az utóbbi években nőtt az eltűnt gyerekek száma.
- Adataink azt mutatják, hogy 14 év alatt leginkább a fiúk szöknek meg, 14 év fölött pedig többnyire a lányok hagyják ott az otthonukat - állítja a szakember. - Sok esetben a könnyű élet utáni vágy hajtja a fruskákat a kelleténél hamarabb az életbe. Tavalyelőtt 8140 körözött gyereket tartottunk nyilván, tavaly viszont már 9017-re nőtt a számuk. A legkiszolgáltatottabb helyzetben azok a gyerekek vannak, akik szociális intézményekből, nevelőotthonokból lógtak meg. Sajnos ők lesznek leginkább bűntények áldozatai is. Mi öt évig nem adjuk fel keresésüket, ennél többet azonban nem tehetünk értük.
Egy 13 éves fiút keres a rendőrség Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Az Encsen élő, 13 éves Kiss Pál május 18-án reggel nevelőszüleitől a helyi általános iskolába indult, oda azonban nem érkezett meg, azóta életjelet nem adott magáról. A 150 centiméter magas, vékony testalkatú, fekete, rövid hajú fiú eltűnéskor fekete farmernadrágot, világosszürke pulóvert, piros-fekete sportcipőt viselt, és egy fekete iskolatáska volt nála. A gyermek nem vitte magával diákigazolványát és készpénz sem volt nála. (MTI)
