A magyar lapok is beszámoltak róla, hogy a Demokrata Párt obstrukcióval akadályozná meg néhány ultrakonzervatív feljebbviteli bíró kinevezését az Egyesült Államokban.

Mivel a demokraták kisebbségben vannak, csak úgy érhetik el céljukat, ha megakadályozzák a szavazás megtartását.

Az obstrukció jogát a házszabály garantálja. Folyamatos beadványokkal és hozzászólásokkal meg lehet akadályozni a vita lezárását és a szavazás megkezdését. Hacsak a szenátorok háromötöde nem dönt a klotűr, a vita berekesztése mellett.

A republikánus frakció vezetője, Bill Frist azzal fenyeget, hogy módosítják a házszabályt, eltörlik az obstrukció intézményét. Ehhez elvileg a szenátorok kétharmadának támogatása kellene, de a republikánusok egy partizánakció tervét dolgozták ki a házszabály egyszerű többséggel történő módosítására.

Megszokott dolog, hogy sok feljebbviteli bíró-jelöltet nem sikerül megválasztatnia az elnöknek. Clinton alatt ötvenegy jelöltből csak harmincötöt fogadott el a szenátus. Bush elnökségének első négy évében 52:35 volt az arány. 2000 óta tíz esetben akadályozták meg obstrukcióval a kinevezést.

A mostani helyzet azonban különleges. A közeljövőben valószínűleg a Legfelsőbb Bíróságba is új tagokat kell választani. Ha most sikerülne megváltoztatni a házszabályt és lehetetlenné tenni az obstrukciót, akkor a konzervatívoknak nem kellene az ellenzék számára is elfogadható jelölteket állítaniuk.

"A republikánusok a szenátusban az ellenzék jogainak megkurtításával teljhatalomra tennének szert" - idézi a New York Times az ellenzék vezérét, Harry Reidet.

"Az obstrukció a kisebbség zsarnokságát szolgálja" - mondta Bill Frist tavaly novemberben.

Amikor kisebbségben voltak, a republikánusok is előszeretettel éltek az obstrukció lehetőségével. "Az obstrukció a konzervatívok kedvenc nehézfegyvere - írja a New Yorker. - Sikerrel vetették be a faji diszkrimináció fenntartása és a jóléti intézkedések megakadályozása érdekében."

Julian E. Zelizer történész szerint ezért a demokratáknak örülniük kellene az obstrukció megszűntetésének. Arra emlékeztet, hogy a második világháború után a Demokrata Párt szenátorai többször is kísérletet tettek a kisebbség vétójogával egyenértékű szabályozás eltörlésére. 1975-ben annyit sikerült elérniük, hogy a klotűrhöz szükséges szavazatok számát 67-ről 60-ra csökkentették.

Zelizer úgy véli, hogy az obstrukció felszámolásával megvalósulna a demokraták régi álma, a többségi demokrácia. "A huszonegyedik századi demokrácia elveivel összhangban lévő szenátus" jönne létre. Olyan szenátus, amely gyorsan és hatékonyan érvényesítené a többség akaratát.

Jacob Weisberg, a Slate politikai kommentátora viszont úgy érvel, hogy az Egyesült Államok nem "tiszta demokrácia", vagyis a többség akarata nem érvényesülhet mindenben.

Az obstrukció konzervatív intézmény - folytatja Weisberg. - A gyors változások ellen véd. "Most éppen a radikális republikánusok akarják átalakítani a társadalmat, megváltoztatni a haladó adó- és nyugdíjrendszert, eltörölni az állam és az egyház szétválasztását, korlátozni a környezetvédelmi és polgári jogokat."

Kérdés, hogy ha tényleg bevetik a "nukleáris fegyvert", és előterjesztik a házszabály obstrukciót lehetetlenné tévő módosítását, támogatják-e a javaslatot a republikánus szenátorok. A mérsékeltek, élükön McCain szenátorral kifogásolják ugyan, hogy a demokraták visszaélnek az obstrukcióval, de valószínűleg mégsem támogatnák a módosítást - számolt be a New Yorker. - Ők fontosnak tartják a kisebbség vétójogát, és nem szívesen áldoznák fel rövidtávú célok érdekében.

Már csak azért sem, mert ha változnak az erőviszonyok, és kisebbségbe kerülnek, nekik is jól jöhet még ez az eszköz. Egy volt republikánus szenátor, Charles McC. Mathias arra emlékeztet, hogy a hetvenes évek végén az akkor többségben lévő demokraták akarták a mostanihoz hasonló módon felszámolni az obstrukciót. Nem sikerült, de a demokraták nem sokáig szomorkodtak. Kisebbségbe kerülve már egyáltalán nem bánták, hogy az ellenzék megvétózhatja a többség bizonyos döntéseit.

Az obstrukcióval és a nukleáris csapással való fenyegetés egyaránt az elrettentés eszköze. Elszántságot és erőt mutatni reménytelennek látszó helyzetekben, ez olykor épp a kompromisszumos megoldást készíti elő. De ha elmarad a megállapodás, súlyos következmények elébe néz a szenátus.

A magyar parlamentarizmus története hasznos tanulságokkal szolgál, bár ezekről még a hazai képviselők sem igen tudnak, hát még az amerikai szenátorok.

A kisebbség despotizmusát szolgáló "obstrukció a parlamentarizmus legnagyobb nyavalyája - írta Mikszáth 1895-ben, szabadelvű képviselőként. - Ha ez sokszor ismétlődik, vagy ha felette keményen lép fel, megöli a parlamenteket egyenkint s végül a parlamentarizmust egészen."

1904-ben a birodalom válságát orvosolandó, Tisza István úgy döntött, hogy "véget vet a komédiának", és rendet tesz. A Szabadelvű Párt a házszabály puccsszerű megváltoztatásával eltörölte az obstrukció jogát.

Az ellenzék, úgy érezvén, hogy a tiltakozásnak már nincs más eszköze, szétverte az üléstermet.

A kormány megbukott, 1905-ben új választást írtak ki. A szabadelvűek súlyos vereséget szenvedtek.