Előbb a három szoba, majd most, ciklusának utolsó évéhez közeledve a három gyerek érinthetetlenségét adta fel a kormány. A tegnap bejelentett új családtámogatási rendszer vesztesei ugyanis a nagy keresetű háromgyerekesek. Úgy tizenhétezren. Mindenki más inkább kissé nyertes. Minthogy kevés a vesztes, sok új pénz pedig nincs, nyerni is csak szerényen lehet. Nem lenne indokolt - mint szocialista körökben elhangzott - szociális forradalomról beszélni. Ez mégsem üres beszéd. Csak hozzá kell tenni, hogy ebben a különös közegben minden szó sokszorosára erősödik, visszhangzik - mert nagy üres csarnokokban hangzik el.

A rendszerváltás óta ugyanis a szociálpolitikában változott talán a legkevesebb, mégis minden kormány ezen a területen próbálja meg védeni a becsületét, ellenfelei itt kezdik ki tisztességét. Az Antall-kormány őrizte, amit tudott, ebben merült ki az ereje. Az első szociálliberális kormány a magyar anyák gyilkosává vált Torgyán József szerint azzal, hogy rászorultsági alapra helyezte a családi pótlékot, minek következtében a leggazdagabb tíz százalék kiesett e néhány ezer forintos javakból, feltehetően anélkül, hogy kicsit is megütötte volna magát. A Fidesz ebben mégis a nemzet egységét bontó merényt látott, s a maga részéről visszaállította az alanyi jogot - ki vette észre? -, és mindenféle szabályokkal (például családi pótlékból iskoláztatási támogatás a lumpenek ellen) deklarálta, hogy a jóravaló emberek pártján áll. Adójóváírás-ajándékot adott a tehetős sokgyerekeseknek, hogy üzenjen, hol szeretne szaporulatot látni, de gyakorlatilag alig változtatott a rendszer lényegén. A szegényeken továbbra is csak alig-alig tudott a társadalom segíteni. A Fidesz családpolitikájától a szegények csak kicsit lettek nyomorultabbak, a gazdagok meg tán észre sem vették az ajándékot. Mégsem mindegy, mi történt. Sokat elmond a sorsunkról, hogy mi lesz azzal az alig több mint háromszázmilliárd forinttal, amit ilyen célra lehet fordítani. Hogy Svédországban 65 éves kor felett minden ember állampénzen asszisztenst alkalmazhat, nemcsak azt jelzi, hogy gazdagok, hanem azt is, hogy jó dolgukban enyhén szólva nem ment el az eszük, és figyelnek egymásra. Ez volna az a szempont, amelyről erre a minimális mozgástérrel rendelkező rendszerre tekinthetünk.

Most is világos a politikai üzenet: "hozzá merünk nyúlni a Fidesz rendszeréhez". A szociális is az. Buta igazságtalanságot orvosolnak, amikor a szegények gyermekvédelmi támogatásához már túl jól kereső, a gazdagok adó-jóváírási lehetőségeinek kihasználására viszont még nem képes családokat jobb helyzetbe hozzák. Még fontosabb: a legtehetősebbektől átcsoportosítanak pénzt a nehezebben élőkhöz. Csakhogy ezt egyelőre a háromgyerekes gazdagok rovására tehetik, hiszen ott volt kiugróan magas az adójóváírás lehetősége. Ez a szükséges rossz egy hirtelen jött lépéskényszerben. Ha időben, a ciklus elején kezdenek a lépésekhez, nyilván szebben indul a menet. Így is fontos az üzenet: egyszerűbb, igazságosabb családtámogatás, de idetartozik a másik fele is: lényegében ugyanannyi pénzből. Ez a kényszerpálya. Ami ennél több: a Medgyessy-kormány tartózkodó szociálpolitikával próbálkozott, Gyurcsány Ferenc tegnap bejelentette, hogy a mostani szocialisták egészen más politikára gondolnak. Nyilván elsősorban már a következő ciklusra.