A kelet-európai régióban élő nemzeti kisebbségek közül, törvénybe iktatott jogaikat tekintve, kétségtelenül a Moldova Köztársaság déli részén élő gagaúzok vannak a legelőnyösebb helyzetben. A chisinaui parlament által ratifikált autonómiastatútumuk Európa egyik legkorszerűbb dokumentuma. A gagaúzok önálló törvényhozással, kormánnyal és bírósággal rendelkeznek. Egyebek mellett, amennyiben az ország jelenlegi státusa megváltozna (Romániához csatlakozna, önálló államisága megszűnne stb.), a gagaúzoknak törvényben elismert joga a "külső önrendelkezés", azaz a területi elszakadás.

Hozzájuk képest az Észak-Bukovinában (Dél-Ukrajnában) vagy pedig a szerbiai Timok-völgyben élő románok rendkívül kevés jogot kaptak identitásuk megőrzéséhez. Utóbbiak létét a szerb vezetés évtizedeken keresztül el sem ismerte. Nem fényes a helyzete a Bulgáriában élő török kisebbségnek sem. Bár pártjuk, mozgalomként, bent ül a szófiai parlamentben, s a kormányt támogatja, iskoláik nincsenek, és a török nyelvet is csupán idegen nyelvként, fakultatív módon tanulhatják az iskolában. Ennél is rosszabb helyzetben vannak az országban élő muzulmán vallású bolgárok, akik a többségi lenézés okán rendszerint arra kényszerülnek, hogy identitásukat eltitkolják.

A leghátrányosabban azonban mindenképpen a térségben élő romák vannak megkülönböztetve, attól függetlenül, hogy Romániában, Bulgáriában, Szerbiában, Ukrajnában vagy pedig Moldovában élnek. Az utóbbi években ugyan Romániában beindult néhány roma iskola, és történt néhány próbálkozás társadalmi beillesztésükre, de a közösség hátránya mindmáig behozhatatlannak tűnik.