Például fantasztikusan kezdte az Euroliga-végjáték döntőjét a Honvéd: a Jug Dubrovnikkal szembeni 0:2 helyett ezúttal 2:0-lal indított. A Final Four mezőnyét vendégül látó helyi Posillipo játékosai idegenül forgolódtak saját medencéjükben már a 20. másodpercben, amikor Molnár demoralizáló centergóllal juttatta vezetéshez a címvédőt, s még inkább Biros bombáját követően, mellyel - alighogy megkezdődött a találkozó - máris meglépett Kovács István csapata. A "mi megmondtuk előre, hogy a Honvéd a legjobb" típusú mondatokat azonban hamarosan elharaphatták a korán ünneplő szurkolók, tekintve, hogy a sokkból fokozatosan magukhoz térő olasz pólósok a legkevésbé sem törődtek bele helyzetükbe.

Silipo, majd Felugo góljával gyorsan egyenlítettek, s bár a Dubrovnik elleni meccsen pazar pályafutása legszebb napjaira emlékeztetően játszó Benedek most is bevágott egyet, mivel Postiglione újra egalizált, az egyre feszültebb miliőjű meccs első negyede 3:3-mal zárult.

Megjegyezendő, a magyar bajnok ekkor még olyan nagyon nem panaszkodhatott a Borrell, Sztavropulosz (spanyol, görög) bírópárosra annak dacára sem, hogy a kettős a második hét perc elején négyméterest ítélt a nápolyiak javára. S a büntetés végképp nem foglalkoztatott senkit akkor, amikor Silipo lövését a pénteki produkciójához képest egyenesen brillírozó Gergely kapus megfogta. A nyitó felvonás gólparádéjának folytatására egyébként hiába várt a beharangozottnál kevesebb, mintegy három és fél ezer néző: sokáig be kellett érnie az egyre jobban habzó víz látványával, mígnem ismét fölfedezhette Benedek nevét a góllövők sorában (4:3). Fogjuk rövidre, ha már a vége úgyis kegyetlenül hosszúra sikerült: a harmadik játékrész koreográfiája a lényeget illetően megegyezett a másodikéval. Ebben a szakaszban Szívós érezte magában az erőt a góllövésre, és jól érezte: a hajrában talált be Violetti hálójába, ami azt jelentette, hogy kétgólos előnnyel fordulhatott a Kőér utcai társaság a negyedik negyedre (5:3).

Melyben Zlokovics, megint Szívós, Postiglione, Di Constanzo és Kiss igazolta, hogy mennyire hektikus játék tud lenni a vízilabda (7:6), s a döntő pillanatban már csak hat másodperc volt hátra, amit ki kellett volna húzni... Nem ment. Ahogyan az ilyenkor szinte törvényszerű, a hátrányos helyzetű csapatot emberfórral ajándékozták meg a bírók, s noha a kiállított Fodor éppen viszszajöhetett, Silipo "bevarrta" az olaszoknak a túlélést, a már a ruhástól medencébe ugráshoz készülődő magyarok számára viszont komoly hangulatváltást eredményező gólt (7:7).

Így aztán, ahogyan pénteken, most is kétszer háromperces hosszabbítás következett tehát, de - amint arról már "beszámoltunk" - ezúttal minden másképp alakult... A ráadás első periódusának addigra kipontozódott bekkjei nélkül vágott neki a Honvéd, s ez nem sok jót sejtetett. Aztán úgy is lett: Molnár kiküldése nyomán Di Constanzo először juttatta vezetéshez a házigazdát, igaz, a legmasszívabb magyar, Szívós még viszszahozta a reményt. Az újabb térfélcsere után viszont végképp főszerepet kértek a játékvezetők, s a Fodor két "kisbüntetésével" felkínált eséllyel élt is a Posillipo: Stritof megszerezte a - mint bő egy perccel később kiderült - győztes gólt (8:9).

A póló Milan-Liverpoolját a Posillipo Napoli együttese nyerte tehát, s bár a kesergésre van némi ok, a meglepődésre nincs. A hét olimpiai bajnokkal felálló Honvéd játékosai egyrészt mindenekelőtt önmagukat hibáztathatják a rendes játékidőben elfecsérelt lehetőség miatt, másrészt viszont lehiggadhatnak: az utóbbi három év Euroliga-győzteseinek listáját nézegetve azt láthatják ugyanis, hogy nem történt az égadta világon semmi szokatlan. 2003-ban Genovában az akkori vendéglátó Pro Recco, 2004-ben Budapesten a Honvéd, 2005-ben Nápolyban a Posillipo győzött.

Ez egy ilyen játék: nehezen szakít a tradíciókkal.

A 3. helyért: Pro Recco-Jug Dubrovnik 11:7.