- Mit jelent ez a díj? - kérdeztük a rendezőt.

- Nekem azt jelenti, hogy a Kárhozat, amely tizennyolc évvel ezelőtt készült, állja az idők próbáját, és ma is ugyanolyan hatású, mintha tegnap csináltuk volna. Jó érzés, hogy a fiatalok sorban állnak érte a mozi előtt, lelkesen nézik, és kíváncsiak arra, hogyan is élünk mi itt a világnak ebben a felében.

- Vajon ez az elismerés segít, hogy el tudja készíteni félbeszakadt új filmjét, A londoni férfit?

- Remélem, hogy ilyen segítségre már nem lesz szükségünk, A londoni férfit sikerült talpra állítani. Az új francia társunk a Mezzanine Films, ők veszik át a francia gyártó feladatkörét, és már el is kezdtek dolgozni. Fő támogatóink, az Eurimages, az Arte, a francia CNC az angol és német partnerünkkel együtt szintén kijelentették, hogy szeretnék befejezni a filmet, csak azt várják, hogy jogilag rendezzük viszonyunkat az előző, időközben elhunyt producer, Humbert Balsan cégével.

- A forgatás helyszínén, a korzikai Bastián le kellett bontani a díszleteket. Kárba veszett egy csomó pénz.

- Szerencsére nem veszett kárba minden. Le tudtunk forgatni kilenc napot, van körülbelül félórányi hasznos és jó anyagunk. A korzikai alvállalkozó valóban leállt a munkával, miután a francia bank beszüntette a kifizetéseket, ami a korzikaiakkal szemben szerződésszegésnek számított. Nekünk le kellett vonulnunk a helyszínről, de a díszletet és minden mást félretettük egy raktárba. Van persze kárunk: a hazaköltözés, az újabb kiköltözés és a díszlet újbóli fölállításának költsége. Most ennek finanszírozását szervezzük.

- A magyar finanszírozó, a mozgókép közalapítvány korábbi közleménye szerint a film nem fejezhető be.

- Szürreális ebben a dologban, hogy a közalapítvány korábban kiküldött egy vizsgálóbizottságot Korzikára, akik ott egy huncut szóval sem mondták, hogy mi bármit rosszul csinálnánk. Elmentek Párizsba tárgyalni a partnereinkkel, és beígérték a film folytatását meg a befejezési garanciát. Ehhez képest itthon a kuratórium azt mondta, hogy befejezhetetlen. Ezt kiadták az MTI-nek, amiről azt hiszem, hogy elkapkodott lépés volt, hiszen alaposabban meg kellett volna fontolni a film folytatásának lehetőségét. Főleg egy ilyen esetben, amikor már ennyi pénzt elköltöttünk.

- Mennyit?

- Ennél a filmnél a díszlet kerül sokba, egyébként kis stábbal, mindössze pár színésszel dolgozunk. Kikötői tornyot, vasutat kell építeni, francia árakon, ami majdnem kétmillió euró.

- Nem lehetett volna ezt valahol az Adrián, sokkal olcsóbban megoldani?

- A film alaphelyzete, hogy van egy kikötői váltóőrtorony és egy vonatpályaudvar, megérkezik a hajó Angliából, és az utasok átszállnak, beutaznak a kontinens belsejébe. A váltóőr fent ül a tornyában, és nézi, mi történik. Innen lát mindent, és a tornya is látszik mindenhonnan. Ha munkája végeztével bemegy a kocsmába vagy elmegy a halpiacra, vagy hazamegy, onnan is látszik a tornya. A toronyból pedig látszik a tenger végtelensége. A helyzetnek van egyfajta klausztrofóbiája, körülöttünk a hegyek, előttünk a tenger, és ide vagyunk beszorulva az öbölbe, ahonnan nem lehet elmenni. Erről szól ez a film: nem lehet elmenekülni sem a bűneink, sem más elől, amit tettünk. Minden ki van mérve, mindig mindannyian egymás foglyai vagyunk. Végigjártam az összes európai kikötőt, és tényleg ez az egyetlen, ahol a történet elbeszélésének és a film látványvilágának földrajzi feltételei adottak.

- Az alapítványtól vár további támogatást?

- Félreértés ne essék: nem kérek semmiféle különleges bánásmódot, nem vágyom az "udvari film" státusára. A finanszírozás megoldását főként a francia partnerektől várom, hiszen ott, az ő oldalukon keletkezett a probléma.

- Mikorra tervezi folytatni a forgatást?

- Október 17-re tűztük ki az időpontot. Őszi időjárás kell, és Korzikán hosszú a nyár.

- Visszatérve Cannes-ra: producerként is érdekelt, hiszen Mundruczó Kornél programban szereplő filmjének az ön cége, a T. T. Filmműhely a gyártója.

- Azt hiszem, hogy én leginkább "kényszerproducer" vagyok. Eredetileg azért hoztuk létre Téni Gáborral ezt a céget, hogy A londoni férfit megcsináljuk. Aztán több kollégám is megkeresett, hogy dolgozzam velük producerként. Azt hiszem, hosszú távon ígéretes csapat jött össze: Gothártól, Makktól, Jeles Andrástól, Lukáts Andortól, Maár Gyulától egészen Hajdú Szabolcsig és Mundruczóig sokaknak van filmterve nálunk. A T. T. Filmműhelynek megvan az esélye arra, hogy a filmről másként gondolkodó alkotók közössége legyen. Én pedig az eddigi tapasztalataim alapján talán tudom, mivel lehet segíteni egy rendezőt a munkában anélkül, hogy a filmbe beleszólnék. Arra törekszem, hogy mindenki a maga formáját tudja kifutni, és próbálom megkímélni őket a pénzszerzés megaláztatásaitól. Mondjuk úgy, hogy szeretnék védőernyőt tartani föléjük.

Az év legjobb külföldi filmrendezőjének díját 1999-ben alapította Laure Adler, a France Culture közrádió igazgatója és Gilles Jacob,
a cannes-i fesztivál elnöke. A díjjal évről évre egy külföldi és egy francia rendezőt tüntetnek ki, akinek filmjét műsorra tűzték a francia mozik.