Azonban helyzetünk korántsem fenékig tejfel és erre legjobb példa a hazai mezőgazdaság helyzete. Manapság szinte szállóigévé vált, hogy az uniós csatlakozás vesztese a mezőgazdasági szektor. Mégis mitől lett vesztes a mezőgazdaság? Attól, hogy a csatlakozás előtt sikerágazat volt és most már nem az? Nem, sem előtte sem utána nem volt az. Akkor vajon mire számított Magyarország, a magyar gazdákkal egyetemben? Talán arra, hogy a csatlakozás után gombamód szaporodnak, a magyarok számára Burgenlandból ismert, tip-top egyéni gazdaságok, melyeket az unió költségvetéséből finanszírozott Közös Mezőgazdasági Politika tart fenn. Nem ez történt és nem is fog. Hogy miért is, ahhoz legjobb ha megismerkedünk egy-két alapfogalommal.

Mi is ez a Közös Mezőgazdasági Politika (Common Agriculture Policy ~ CAP)? A Római Szerződéseken belül az Európai Gazdasági Közösségre vonatkozó szerződésben a tagországok leszögezték a mezőgazdaságra vonatkozó egyedi szabályozás szükségességét (R.SZ. 38.cikk). 1957-ben az Európai Közösség meghatározta a közös mezőgazdaság-politika alapvetéseit, majd 1962-ben megállapodtak abban, hogy a közös agrárpolitika az európai piaci rendtartás elvein alapszik, elfogadták a közös finanszírozást és a közös árak kialakítását. A CAP elsődleges célkitűzése az agrárszektor termelékenységének növelése párhuzamosan a műszaki fejlesztéssel, a termelés ésszerű fejlődésének biztosításával és a munkaerő optimális felhasználásával. A rendszernek köszönhetően a 70-es évekre megnégyszereződött a tagországok közti mezőgazdasági kereskedelem. A tagországok agrártermelői, a CAP sokrétű támogatásai nélkül (védővámok, szubvenciók és import kvóták, stb.), nem vehették volna fel a versenyt a világpiaci kereskedelemben, ezért a CAP olyan rendszert teremtett, amely biztosította a mezőgazdasági termelés támogatásának feltételeit. Ezzel a CAP a Közösség költségvetésének legnagyobb kiadásává vált.

1999-ben az akkori EU 15-ök elfogadták az AGENDA 2000 című programot, amely a CAP megreformálására volt hivatott. Elsődleges cél a versenyképesség megőrzése és növelése, a mezőgazdasági-rendszer piacorientáltságának fokozása, a piacra jutás segítése, az élelmiszerbiztonság- és minőségbiztosítás szempontjainak fokozottabb érvényre jutása, a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmek stabilizálása, a környezetvédelmi megfontolások integrációja az ágazati politikában, a vidéki területek életképességének fokozása, a rendszer (bürokratikus) egyszerűsítése és a decentralizáció erősítése. Ezek mellett a program fő célja a mezőgazdasági kifizetések csökkentése volt, amely már az unió költségvetésének kétharmadával bírt. Bár a program elindult, gyorsan kikristályosodott, hogy a mezőgazdasági kifizetések racionalizálásával a Közösség saját időzített bombájának áldozatává fog válni. Ugyanis a tagországok egyik legfontosabb szociális támogató rendszerévé, az amúgy világpiacon nem versenyképes mezőgazdasági termelés, direkt támogatása vált. A CAP kifizetések csökkentése olyan szociális nehézséget gerjesztene az Európai Unióban, amit több tagország sem tudott felvállalni, ezért a program sikere megkérdőjeleződött. 2003-ban az AGENDA 2000 félidejű felülvizsgálatakor mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a program fő célja megbukott, a kifizetések nagysága érdemben nem csökkent. Ebből tanulva tért át az unió az intervenciós kvóták rendszeréről a területalapú kifizetésekre. Hogy ezzel sikerült-e érdemben csökkenteni a kiadásokat az a jövő zenéje, de Magyarország számára nem is ez a fő kérdés.

A csatlakozási tárgyalások finisében a mezőgazdasági kifizetések nagysága került az érdeklődés fókuszába. A napi politikával nem foglalkozó ember azt gondolhatta, hogy az unióban nincs is másról szó csak a mezőgazdaságról. Annyit mindenki biztosan tudott, hogy amit ígérnek az nekünk nem elég. Vajon mennyi forrás lenne arra elég, hogy a magyar mezőgazdaságot rendbe rakjuk, de úgy, hogy egyetlen embernek se kelljen feladnia a gazdálkodását? A kérdés magában hordozza a választ: semennyi sem lenne elég és a rosszul strukturált, veszteséges ágazatba ömlesztett támogatás olyan lenne mintha egy feneketlen zsákot szeretnénk megtölteni.

 2004-ben a CAP-ból származó kifizetések nagysága a volt tagországoknak járó kifizetések 25%-ában lett meghatározva, amelyet maximum 30%-al lehet hazai forrásokból kiegészíteni. Így a magyar gazdák a csatlakozás első évében a volt tagországok kifizetéseinek 55%-át kaphatják ami évente 5%-al emelkedik. Sokan feltették a kérdést, hogy miért kapunk kevesebbet, amikor nálunk nagyobb a megművelhető terület és többen dolgoznak az agrárszektorban mint az uniós átlag. Pontosan ez az a két érv, melyek a csökkentett kifizetések mellett szólnak. A mai napig nem érte utol a hazai mezőgazdaság az 1989-es termelékenységi szintet. A termelőszövetkezetek szétforgácsolódása olyan hatékonyságcsökkentő hatással járt, hogy elmondható: nem az uniós csatlakozás, hanem a rendszerváltás nagy vesztese a mezőgazdasági szektor.

Ezt a hatékonyságcsökkenést azóta sem tudta kiheverni az ágazat. Megfigyelhető a számok tükrében is a hazai mezőgazdaság elmaradottsága, az alacsony termelékenység és túlfoglalkoztatottság: a hazai mezőgazdasági szektor GDP részesedése 3,9%, melyet a foglalkoztatottak közel 6%-a termel meg, amíg az Unióban a szektor GDP részesedése 2%, melyet átlagosan a foglalkoztatottak 1,5%-a termel meg. Tehát az unió és a CAP nem a magyar gazdák ellehetetlenítését tűzte ki célul, hanem a hazai mezőgazdaság racionalizálását, a túlfoglalkoztatottság csökkentését és az alacsony termelékenység javítását. Az uniós stratégia hátterében ezek a megfontolások állnak, csak az folytassa a termelést aki képes nyereséges gazdálkodásra az adott körülmények között, így megalapozható egy hosszú távon fenntartható és sikeres mezőgazdasági struktúra.

Ebben a közel válságos helyzetben biztosíthat lehetőséget alternatív mezőgazdasági tevékenységre a biomassza energiacélú termelése. Biomasszának nevezünk összefoglalóan minden szerves anyagot és élőlényt. Napjainkban az energetikai célú felhasználásban legfontosabb szerepet az elsődleges biomassza (természetes vegetáció, elsődleges mezőgazdasági termékek) játssza és ezen belül is a tűzifa klasszikus égetése. Ma Magyarországon az összes megújuló forrásokból termelt energia aránya 3,6%, amelynek több mint 80%-át a tűzifa szolgáltatja, míg a megújulókból termelt villamos energia aránya 1% körüli, melyet 3,6%  tervez növelni a kormányzat 2010-ig. Magyarország történelmi agrártermelő ország. Így a megújulós célok elérésében is legfontosabb szerepet a mezőgazdasági alapú termékeknek kell játszania.

A biomassza termelésének és energetikai felhasználásának elterjesztése kettős szerepet vállalhat a hazai gazdaság fejlesztésében. Egyrészt előmozdíthatja a vidéki tevékenységek diverzifikációját és erősítheti a versenyképességet, így megvalósítva a CAP fő célkitűzéseit, másrészt növelheti a megújuló energia részesedését a hazai energiatermelésben, ezzel megvalósítva az uniós kötelezettségeket és csökkentve a hazai energiaimport függőséget. A biomassza kettős jótékony hatást tudna kifejteni Magyarországon, de ehhez kiforrott szektorok közötti stratégia elkészítésére lenne szükség, amely hosszútávon kiszámíthatóvá tenné az agrár-energetikai beruházások jövőjét.

közgazdász/környezetvédelmi szakember