Mér akarnak a franciák nemmel szavazni az EU-alkotmányra (azaz az egész Unióra)? Mér van az, hogy egyre több országban kerül túlsúlyba az EU kritikusok száma? Akik most jutottak be, azok örvendeznek, akik már rég bent vannak, viszont hangosan morognak, vagy éppen sírnak.

Leghangosabban a török csatlakozás miatt, -  miközben már készítenék elő Ukrajna belépését is… Amúgy meg – fejetlenség - a frissen belépettek nagy száma is rajta van a sirámok listáján, (Kelet-Európában túl alacsonyak a bérek, tehát elszívják a nyugat-európai munkahelyeket, elcsalják a tőkét). Németország moderálni akarja a francia lázongást, a felszínen EU egység-pártiak, igen ám, de a színfalak mögött azzal fenyegetőznek, hogy nem adnak több pénzt, mint amennyit eddig adtak, a közösbe. Vagy még azt is lecsökkentik.("Hogyne – mondják – mi finanszírozzuk  a kelet-európai gyárépítést, ami a német ipar konkurenciája lesz a közös EU-térségben?"). Anglia csak a szokásost hozza: eddig sem akart a kontinenshez tartozni, most hogy a civódás hangosabb, még kevésbé.

Mondhatnám, hogy mindez vihar egy pohár vízben,  - de nem mondom. Mert az EU-ban tényleg vannak gondok, csak a szépítőszerek eltakarják (meg az öröm, hogy ott lehetünk, bévül.)

Szerintem Brüsszelben elszámolták magukat: ennyi új tagot nem tudnak eltartani (felzárkózási alapból), - ami lehet hogy nem igaz, de a számok mást mutatnak. Rosszabb: nem számoltak Kína bekapcsolódásával, ami az egész EU-t nyomja (most csak a textil látszik, de lesz itt más is számítógéptől autógyártásig minden.) És kínjukban már megint minden apróságra szabályokat akarnak hozni. (pl. hány ünnepnap legyen a középiskolákban?) Emlékszel, mikor azon röhögtünk, hogy a banán hajlásívére is hoztak szabvány-szabályt? Na most ez van, csak nem a banánra.

Ugyanakkor nem tudják megoldani az alapkérdést: meddig kell visszaépíteni (lebontani) a jóléti államot, hogy tartható legyen a fejlődés? Most a 48 órás munkaidővel játszanak – rég elkéstek vele - , nyugdíj reform (ugyancsak késő, pár év és csődbe mennek a nyugdíjpénztárak).

A régi EU tagok viszont minden reformtól félnek (azonnal sztrájkolnak, leváltják a kormányt, legalább is lehetetlenné teszi normáliks működését az állandó demonstrációkkal) – a kormányok meg (koncepció híján, vagy mert gyengék - engednek. Ugyanakkor csinálják az adósságot (németek, franciák, olaszok) – de Brüsszel nekik megbocsátja a túlköltekezést, ha kelet-európában csinálják ugyanezt, az viszont halálos bűn… Amerikára fenekednek, de Kínának szívesen vinnének fegyvereket – mi van itt?

Nem lázongok, csak azt érzem, hogy az EU céltalanul hányódik, illetve, csak megy, nehézkedési erejénél fogva, hol erre, hol arra. Nincs olyan karizmatikus főnök, aki be tudná szuggerálni a jónépnek, mire is kéne hajtani, mi lenne az igazi prioritás, cél, akcióterv. Így aztán az új országok viszik el a balhét. (Pl. kihajtják a németeknél dolgozó magyar munkásokat.) Ennek viszont az lesz a következménye, hogy az új tagországokban is gyűlni kezd a rossz érzés az EU tehetetlenségével (bürokráciájával) szemben.

alma blogja