Tanulságos és már-már szórakoztató foglalatosság nyomon követni a politikai elit különböző táboraihoz tartozók polémiáját a haza védelméről, ezen belül a seregben uralkodó állapotokról. Ezek a "katonapolitikusok" akkor a legokosabbak, amikor ellenzékben vannak. Ilyenkor kristálytisztán látják a másik oldal által elkövetett hibákat. Sejtetni engedik, hogy tudják a megoldást is, de nem mondják. Amint azonban hatalomra kerülnek, megszűnik az éleslátásuk. Belépnek a minden mást háttérbe szorító (párt)szempontok. Megkezdődik a pozíciók osztogatása, a pártbéli és más "csókosok" helyzetbe hozása. A szakmai kérdéseket pótcselekvések helyettesítik. Kitalálják a körkörös védelmet, hirtelen felújíttatnak, majd ugyanazzal a lendülettel bezáratnak laktanyákat, technikai eszközöket javíttatnak fel, majd vonnak ki a rendszerből. Eszeveszett létszámcsökkentésbe kezdenek a "fűnyíró elvet" alkalmazva. Kijelentik, hogy nincs pénz új repülőeszközökre, majd váratlanul szerződnek a svédekkel. Rájönnek, hogy nagyon fogy a sereg, erre bedobják a nemzetőrség fogalmát. Semmire sincs pénz, mégis milliárdokat vesznek el a nemzetközi terrorizmus elleni harc jelszavával. Tevékenységük szinte egyetlen lózung - haderőreform - folytonos ismételgetésében merül ki.

A főkatonák lesik a politikusok szavait. A vezérkar futószalagon ontja az újabb és újabb állománytáblákat, a sereg pedig "nyugdíjasgyárrá" alakul. A csapatok elfogynak, egyedül a Budapest helyőrség áll szilárdan a lábán. Jön az "újabb" felismerés, hogy sok a tiszt, de nem teszik hozzá, hogy csak Budapesten. Ha szakmailag nem is, anyagilag mindenképpen csábító a honvédelmi tárca, hiszen százmilliárdokat lehet kihasítani a költségvetésből. Zsíros pozíciókba, államtitkári, helyettes államtitkári, kabinetfőnöki, csoportfőnöki stb. beosztásokba lehet ültetni hűséges pártkatonákat. Jól jellemzi az állapotokat, hogy eddig még egyetlen kurzusban sem merült fel annak a lehetősége, hogy a mindenkori vezérkari főnök legyen a közigazgatási államtitkár. Hogyisne! Csökkenne az osztogatható posztok száma. A sereg meg fő és fuldoklik a saját levében.

Kis hazánkban elég sok a hivatásos katonapolitikai szakértő, védelmi és stratégiai kutató. Talán itt lenne már az ideje, hogy valaki közülük tudományos alapossággal - a konkrét tények alapján - megvonja az úgynevezett haderőreform mérlegét. Az egyik serpenyőbe téve a haderőreformot, a másikba meg a megszüntetett fegyvernemeket, a földre kényszerített légierőt, a fiatal és jól képzett, de a hadsereg számára örökre elveszett szakembereket. Nézzük meg, merre billen a mérleg nyelve.

Kecskemét