Az USA új fejezetet nyitott Irak történelmében. Először azzal, hogy egyfajta államisághoz juttatta a kurdokat, azt a népet, amely évszázadokon át törzsszövetségekben élt. A történelem során csak egy kurta évig volt a második világháború után saját államuk Irán északi részén. 1947-ben az iráni hadsereg ezt az államot felszámolta. A kurdok megerősödött politikai hatalmának a szomszédos államok, ahol jelentős kurd kisebbség él - Törökország, Irán, Szíria - nem nagyon örülnek.

Másodszor azzal, hogy az iszlám Mezopotámiáját, mely i. sz. 750-1258-ig az Abbászida kalifátus központja volt, a síitáknak adta. Azok ugyan a kalifai hatalom gyengülésekor egy ideig uralták e szunnita területet (i. sz. 945-1055), de ezt a közjátékot leszámítva, Irak mindig is szunnita vezetés alatt állt.

A fegyveres iszlamista csoportok e két tényt nem fogadják el. És beigazolódott az arab mondás: "Az anarchia egy éjszaka több kárt okoz, mint a zsarnokság száz éve." A terror miatt mind több ország vonja ki a csapatait, így nehezítve meg az USA és maradó szövetségeseinek helyzetét. Még az idén távozik 1650 ukrán katona, az olaszok legkésőbb 2006 januárjában hazautaznak, s már a bolgárok is vágják a centit. A kezdeti 44 szövetségesből mára kb. húsz maradt. A szövetséges katonák hangulata egyre feszültebb, nő a civil halottak száma. Egy internetes honlap szerint (www.iraqbodycount.net) 21 523-24 415 között mozog az iraki halottak száma. Egyre több muzulmán ítéli meg negatívan az amerikai katonák iraki tevékenységét, amit a büszke arab szellem meggyalázása mellett (lásd az Abu Graib börtönben történt kínzásokat) még fokoznak a nemrég napvilágra került állítólagos Korán-gyalázások esetei is. Ami - ha igaz, ha nem - a szélsőséges muzulmán csoportoknak kedvez, akik határozottan elutasítanak mindenféle együttműködést a Nyugattal.

A Szaddám-rendszer végnapjai már az erőszaknak kedveztek. Az iraki vezető hatalmának végnapjaiban amnesztiában részesítette a köztörvényes bűnözőket is. A különböző terrorszervezetek működését sokan tévesen magyarázzák az iszlámmal. Pedig csak arról van szó, hogy a fegyverekhez és gyilkossághoz szokott embereknek most korlátlan lehetőségük van a vér által megélni, meggazdagodni, érvényesíteni véleményüket, így terrorizálva muzulmánokat és a nem muzulmánokat.

A helyi muzulmánok nagyobb veszélyben vannak, mint a nem muzulmánok. Ugyanis az iszlám jogrendszere (saria) szerint a legnagyobb bűn a hit elhagyása, azaz, ha egy muzulmán megtagadja vallását. Az, hogy mi számít hitehagyásnak, korok és vallási irányzatok szerint változik - ténylegesen csak az Isten megtagadása, az ateizmus minősül annak - mindenesetre a terroristák mindenkit annak tartanak, aki elfogadja a jelenlegi vezetést. Ezért nem kímélik a munkát vállalni akaró, sorban álló irakiakat, a magas rangú állami tisztviselőket, az USA-val szövetséges iszlám országok polgárait, valamint az új rendszer két fő támaszát, a kurdokat és a síitákat.

A merénylők magukat "anszár"-nak nevezik. Az arab szóval azokat a muzulmánokat jelölték, akik Mohamed Medinába való átköltözése után (i. sz. 622.; a hidzsra, az iszlám időszámítás kezdete) segítették a prófétát és mekkai híveit. Az Anszár al-Iszlám szervezetet még 2001-ben alapították, miután egyesült a Dzsund al-Iszlám, az "Iszlám hadsereggel". Első akciójukat még a háború kitörése előtt hajtották végre (2003. február 26.). Az amerikai megszállás után a szervezet tagjai Iránba menekültek, majd fokozatosan visszaszivárogtak.

A valószínűleg 2003 szeptemberében létrejött "Anszár asz-Szunna"- melynek tagjai arabok és kurdok - az ország északi és középső részén hajtja végre akcióit. Mindkét csoport kapcsolatban van az al-Kaidával, illetve annak iraki vezetőjével, Abu Muszab
az-Zarkavival. A jordániai
az-Zarkavi nagyon jól ismeri Irakot, nemcsak az iraki vezetésnek ellensége, hanem a szomszédos jordániai királyságnak is. Végső célja a nyugati érdekeket kiszolgáló II. Abdalláh király hatalmának megdöntése lenne. Talán e közös ellenség miatt is utazott az új iraki elnök, Talabáni legelőször Ammánba.

A terror elleni fellépést nehezíti, hogy egyre több nem iraki jön harcolni az országba. A hírek szerint ezek a fiatalok a szunnita beduinok lakta sivatagon át érkeznek - itt él az-Zarkavi rokonsága is -, és céljuk Irakban hatalomhoz juttatni egy szunnita vezetést.

Iraki katona asz-Szisztani ajatollah arcképe elõtt