Tiszta sor: a tréner sportszerűtlenségek sorát követte el a múlt szerdai Magyar Kupa-döntőben, melléfogásait elismerte, viszlát. Elvileg föl sem kéne hördülni.

Legföljebb azon merenghetünk csöppet, hogy László miért a válogatott edzői tisztétől vált meg; illetve, ha már - a nemzeti csapat érdekeit, az együttes körül esetlegesen kialakuló negatív hangulatot szem előtt tartva - távozott az MLSZ kötelékéből, miért nem bontott szerződést azzal a Ferencvárossal, amelynek főedzőjeként elkövette a kirívó cselekedeteket? De akár meg is fordíthatjuk: ha László Csaba továbbra is FTC-alkalmazott, miért áll föl a válogatott kispadjáról? A kérdések már csak azért is kézenfekvőnek tetszenek, mert - mint az az MLSZ internetes kiadványában olvasható a szövetségi elöljárók értekezletén elhangzottakról - "...a szakember a tekintetben elismerte hibáit, hogy nem csillapította le labdarúgóit, elmulasztotta lecserélni magáról megfeledkezett játékosait, illetve nem ült fel a lelátóra kiállítása után".

Két eset lehetséges.

Vagy az van, hogy László Csabának MLSZ-vezérkarilag - szemben az FTC bizottságosdizásával - meg lett mondva, lesz szíves másutt toporzékolni, vagy az: a szakembernek kettős énje van, s időnként ellentmondásba keveredik önnön magával.

Plasztikusabban: nehezen értelmezhető, hogy amíg László Csaba az MLSZ-székházban rádöbben, múlt szerdai magatartása magyarázhatatlan, s őszinte, beismerő vallomással felkínálja a lemondását, addig az FTC-pályán úgy tartja meg a soros foglalkozást, mintha erkölcsileg-etikailag semmi sem történt volna a székesfehérvári Magyar Kupa-balhén.

Ami biztos: ezt a viselkedést nem lehet megmagyarázni.

Akármilyen címer van a melegítőn.