A spanyol eper leverte a magyar szamócát
Legdrágább eprünk jelenleg a magyar, aminek ára ott kezdődik, ahol az import spanyolé végződik. A pesti Lehel piacon tegnap 580-880 forint közötti áron mérték a fóliában termett hazait kofák és kereskedők egyaránt, míg a spanyol termelők szabadföldről szüretelt termésének kilóját mindössze 398-598 forintért adták.
Az árkülönbség szembeszökő, hiszen több zöldséges is egymás mellé pakolva árulja a "magyar", vagy "hazai" epret és a spanyol feliratú ládákban pirosló importot. Ráadásul a magyar még csak fóliában terem, miközben a spanyol javára szól, hogy azt már a nap érlelte. Ennek ellenére az egyik kereskedő megjegyzi: a hazai még így is jobb, lágy húsú és édes, míg a spanyol kemény, nehéz és fényes. Az átlagvevők többsége azonban nem ínyenckedhet, egyértelműen az olcsóbbat választja. Pillanatok alatt kígyózó sor születik a főbejárat közelében kirakott 398 forintos epret hirdető táblánál, a kereskedősegéd elképesztő gyorsasággal ömleszti a ládába a műanyag tálcákban érkező mediterrán gyümölcsöt.
Az őstermelők asztalánál egy lajosmizsei asszony kínálgatja hétszázért a saját fóliájában termett eprét, amiből az apraját hatszázért már eladta. Portékája amúgy nem éppen szemrevaló, a viszonylag borsos ár dacára nem túl szép a termés. Az óriási piros szemek mellett a hazai valóban szerényebb küllemű, de az íze tényleg jobb, mint az árletörő spanyolé.
- Magyar az eper? - kérdezem az egyik "őstermelőt", akinél gyanúsan nagy testű és fényes a gyümölcs. - Nem, dehogy, spanyol ez is, csak nem írom ki, de ha megkérdezik, nem tagadom ám le - vallja be, miközben 598 forintért igyekszik vevőt fogni messze termett árujára.
Egyelőre senki sem meri megjósolni, hogy mi történik, majd két-három hét múlva, ha megjelenik a piacon a szabadföldi magyar eper.
A magyar szamócát ízéről lehet megismerni - mondta Benedek László, nagyrédei termelő. A gyümölcsértőt pedig arról, hogy nem epernek, hanem szamócának nevezi a legkorábbi gyümölcsöt. A magyar szamóca zamatosabb, finomabb, mint a fél Európát megjárt társai. Benedek László próbálkozott a Spanyolországból érkező fajta, az eredetileg Kaliforniából származó Camarosa itthoni termesztésével. Ha hagynák beérni, finom lenne ez is - elevenítette föl a kísérlet eredményét. A két évtizede nagyban szamócázó kertésztől megtudtuk, hogy Dél-Európában elég, ha hideg fóliával védik a növényt, mert ez elegendő meleget tart vissza ahhoz, hogy február közepére már termést hozzon. Benedek László szerint azért ízetlen a spanyol és olasz szamóca, mert kényszerérett. Ahhoz ugyanis, hogy a 6-8 szállítási napot kibírja, zölden kell leszedni. A magyar szamócának igenis van helye Európában - véli Lux Róbert, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet főtitkára. Magyarországon évente mintegy 7-9 ezer tonna szamóca terem, ennek tizede külföldön talál vevőre. A termelők főként a balti államokba szállítanak. A többi itthon fogy a 1700-2500 tonna importtal együtt.
A közelmúltban átalakult a szamócatermő terület. Korábban a városok környékén "szedd magad" akciókkal hasznosított ültetvények jelentették a tömegellátás bázisát. Ma ezeket a területeket lakóparkok és a terjeszkedő kertes városrészek foglalják el. A nagyobb szamócások a Szentendrei-szigeten, Nagykőrös-Lajosmizse-Nyársapát körzetében, Zsombó-Szatymaz és Kisvárda környékén találhatók. Lux szerint a fuvarozókat érintő németországi autópályadíjak bevezetése kissé átalakítja az európai szamócaárakat. A dél-európaiak ugyanis a kilónkénti 300-400 forintos árig tudnak elmenni, ezalatt már nem kifizetődő a szállítás. Ehhez képest a múlt héten a német nagybani piacokon kilónként 399-600 forintért árusították a szamócát. A magyar termelőknek a koraiság nem lehet cél. Az importtal szemben az árversenyben alulmaradnak, viszont a szabadföldi termesztés hozhat sikereket, ha az árakban önmérsékletet tanúsítanak.
Vadászni kell a dióra
Bár a Lehel kifejezetten nagy piacnak számít, tegnap mindössze két helyen lehetett diót kapni. Igaz, mindkét üzletet ugyanaz a cég bérli, náluk 1600 forint a dióbél darálva - konkurens sehol. Egy őstermelő asszony szerint a hétvégén volt kint valaki dióval, de nem tudják, mennyiért árulta. Amint arról tegnap beszámoltunk, a jó export lehetősége hiánycikké tette a diót, amelyet a kereskedők gyakran külföldről pótolnak. Alapvetően ez, és nem a termésmennyiség csökkenése áll a hiány mögött, bár a Lehel piaci pletykákban tudni vélik, hogy a diófákat sok helyütt kivágták, eladták külföldieknek a vastag törzseket. A magyar diófákból így bútor készül valahol. Még az is lehet, hogy egy spanyol epertermelő lesz a vevője. A valóságban inkább arról van szó, hogy a diókínálatban háttérbe szorulnak a néhány fás árusok.
