"Olyan vállalatokra van szükség - jelentette ki Müntefering, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke -, amelyek hosszú távra dolgoznak, és nem facsarják ki vagy adják el őket pillanatnyi előnyök érdekében. Ezeket a vállalkozásokat akarom megtartani Németországban." A Bundestagban "sáskarajnak" nevezte az egyre olcsóbb telephelyek felé vándorló cégeket.

Az Economist gúnyos hangú cikkben válaszol. A címe: Locust, pocus. 

A sáskázás jól jöhet az Észak-Rajna-Vesztfáliában május 22-én esedékes tartományi választásokon, bár - jegyzi meg az Economist - Schröder kancellár eddig távol tartotta magát a sáskavitától.

Németországban  fájdalmas, de elkerülhetetlen átmenet megy végbe - fejtegeti a névtelen cikkíró. - A szociális piacgazdaságban azt várták el a cégektől, hogy "legalábbis a nyilvánosság előtt úgy tegyenek, mintha a közjó érdekében tevékenykednének", ma már azonban "a piac és a részvényesi érdek keményebb mechanizmusai" érvényesülnek.

"A szociális piacgazdaságnak, jóllehet a politikusok ma is szentnek tekintik, valójában csak töredékei maradtak meg. Az idén januárban bevezetett, Hartz IV-nek nevezett reform lyukat szakított a szociális védőhálón. A tartós munkanélküliek nem kapnak többé bőkezű segélyeket. Szankciók várnak a munkavállalókra, ha finnyáskodnak elfogadni a felkínált állásokat."

Az Economist elismeri, hogy a német cégek azon az áron zsebelnek be három rossz év után megint rekord-profitot, hogy csökkentették a bérköltségeket, és visszafogták a befektetéseket, különösen az országon belül.

"A vita akörül dúl, hogy felkészült-e Németország az ilyen fajta kapitalizmusra, vagy kitart a kapitalizmus rajnai változata mellett, amely betegeskedik ugyan, de még nem temették el. Müntefering úr nem hagy kétséget afelől, hogy melyik oldalon áll: Szociális piacgazdaságot akarunk, nem tiszta piacgazdaságot!"

A lap szerint nem mindenki támogatja a pártelnököt, hiába a populista retorika: "Május elsején tojással dobálták meg a szakszervezeti tagok, pedig tőlük azt várnánk, hogy támogassák."

A német sajtóból viszont ennek ellenkezője derül ki. Duisburgban a munkások és szakszervezeti tagok nem azért tüntettek Müntefering ellen, mert antikapitalista, hanem azért, mert nem hiszik el neki, hogy eléggé az.

De abban biztosan igaza van az Economistnak, hogy sokan megmondták a pártelnöknek az elmúlt hetekben: "Ma már nem megvalósítható, amit szeretne, és az opportunista külföldi befektetők nem sáskák, hanem a reformerek barátai".