A Függetlenség Napja Norvégiában valójában az alkotmány ünnepe. 1814-ben véget ért a több mint négy évszázados dán uralom. A dánok ugyanis Napóleont támogatták, ezért büntetésből elvették tőlük gyarmataik egy részét.

1814. május 17-én írták alá az evangélikus egyház képviselői a norvég alkotmányt. Függetlenséget reméltek, de a Bécsi Kongresszus az országot végül Svédországhoz csatolta. A svédeket ugyanis kárpótolni kellett az orosz fennhatóság alá került Finnországért.

Norvégia csak 1905-ben, 91 évvel az alkotmány elfogadása után nyerte el a függetlenséget. Az önállóságot azóta is sokra tartják, és nem szívesen válnának meg tőle.

Az EU-hoz sem csatlakoztak. Igaz, 1994-ben beléptek az Európai Gazdasági Közösségbe. A közösség tagjaként a halászati és mezőgazdasági rendelkezések kivételével elismerik az egységes piacra vonatkozó szabályokat. Az uniós költségvetéshez is hozzájárulnak, de az eurót nem vezették be.

A formális függetlenségnek azonban ára van. Pascal Lamy, az EU korábbi kereskedelmi biztosa "fax-demokráciának" nevezte Norvégiát - olvashatjuk a Financial Timesban. - Arra utalt, hogy a norvégok nem lévén tagok, nem szólhatnak bele az EU parlamentben folyó törvényhozásba, de az egységes piacra vonatkozó rendelkezéseket át kell venniük. Ha valamiről Brüsszelben döntenek, faxon átküldik, és a norvégok kénytelen-kelletlen elfogadják a szabályokat.

Az EU nemrég jelentős vámmal sújtotta az importált lazacot. A norvég exportot pedig éppen a lazac vezeti. Csak tavaly több mint egymilliárd euró értékben szállítottak az EU-ba. Ezért újból napirendre került Norvégia csatlakozása.

"Ha EU-tagok lennénk, nem volna lazac-ügy" - idézik Svein Ludvigsent, a norvég Halászati Minisztert.

Az Economist szerint sem lehet sokáig ellenállni a történelmi szükségszerűségnek, és előbb-utóbb a még hiányzók is belépnek az Unióba - élükön a norvégokkal.

A függetlenség fontos nemzeti ügy, de lehet, hogy a lazac mégiscsak előbbre való.