Magyar vállalkozások német célkeresztben
Megtorpant a német gazdasági fejlődés, ezért Németország - úgy tűnik - már szabadulna az olcsó kelet-európai munkaerőtől - állítják egybehangzóan azok a magyar vállalkozások, amelyeket az utóbbi hónapokban újabb kommandósakciókkal és büntetőeljárásokkal igyekeztek távozásra kényszeríteni a német piacról. Véleményüket osztja a gazdasági, az igazságügyi és a külügyi tárca, továbbá egyes főhatóságok névtelenséget kérő munkatársai is. Ez utóbbiak emlékeztettek rá, hogy a külföldi feketemunka elleni küzdelem keretében a döntően magyar vállalkozások ellen indított legújabb offenzíva közvetlenül az után indult, hogy Gerhard Schröder szövetségi kancellár több nyilvános beszédében és sajtónyilatkozatában is tarthatatlannak nevezte a tíz újonnan belépett kelet-európai államból Németországra zúduló munkaerő-áradatot.
Schröder kancellár feketemunkát ostorozó beszédét követő napon, április 26-án kezdetét vette a SoKo Bunda-akció. Egy hivatalos német közlemény szerint a rendőrökből, pénzügyőrökből és más hatósági emberekből szervezett különleges egység Németországban, Ausztriában és Magyarországon öszszesen 134 helyen tartott házkutatást. Hat embert letartóztattak, többeket hosszabb-rövidebb időre őrizetbe vettek. Mindanynyiukat azzal gyanúsítják, hogy "egy bűnöző egyesület keretében legalább 1500 magyar munkást csempésztek a szövetségi köztársaságba, ahol olcsó munkaerőként - uzsorabérért - foglalkoztatták őket". "Vádolják" még a cégeket és azok vezetőit adó- és társadalombiztosítási csalással, emberkereskedelemmel és a külföldi munkavállalók kizsákmányolásával is.
Heinz Michael Horst, az akciót koordináló kölni adóhatóság szóvivője "a gazdasági bűnözés egyik legnagyobb gyanús esetének" nevezte az ügyet, amelyben egyelőre még felbecsülni sem lehet, hogy az érintett cégek mekkora összegben tartottak vissza adó- és társadalombiztosítási járulékokat. Annyi bizonyos, hogy az eljárás alá vont társaságok 100 millió euró értékben teljesítettek megbízásokat Németországban.
Lapunk magyar kormánykörökből úgy értesült, hogy az újabb akciósorozat miatt Magyarország berlini nagykövetsége heteken belül ismét szóbeli jegyzéket juttat el az illetékes német kormányszervekhez, majd sajtótájékoztatón ismerteti a magyar álláspontot. A német piacon érdekelt magyar vállalkozásokat képviselő érdekvédelmi szervezetekkel egyetértve budapesti kormányzati illetékesek is úgy látják: a német hatóságok egy-két esetet kivéve megalapozatlanul, nyilvánvalóan koholt vádak alapján csapnak le magyar cégek németországi és - nemzetközi jogsegély keretében - magyarországi telephelyeire.
Miként arról korábban lapunk is beszámolt (NATO-beszállító fantomcég? - NSZ 2005. május 7.) a német hatóságok a SoKo Pannonia-akció keretében 2004. április 21-én (kilenc nappal Magyarország uniós csatlakozása előtt) kutyás kommandósok fedezete mellett, 23 Németországban is dolgozó magyar vállalkozás 1100 alkalmazottjára csaptak le. A cégeket azzal gyanúsították, hogy megkísérelték kijátszani a még 1989-ben aláírt magyar-német államközi szerződés azon rendelkezését, melynek értelmében kizárólag olyan cégek szerződhetnek németországi munkavégzésre, amelyek Magyarországon is végeznek valamilyen termelő tevékenységet. A magyar Legfőbb Ügyészséghez eljuttatott jogsegélykérelmükben a német hatóságok azt állították, hogy az április 21-én Németországban lerohant magyar cégek amolyan postafiókcégek. Ha rendelkeznek is telephellyel, ott legfeljebb néhány titkárnő található, akik a munkaerő-toborzásban segédkeznek. A Legfőbb Ügyészség utasítására a vállalkozások magyarországi telephelyein megtartott házkutatásokon az ORFK Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai ennek ellenkezőjét tapasztalták. Egy kivételével valamennyi cégnek jelentősnek mondható termelőkapacitása van, és a termelés a rendőrségi rajtaütések idején is - többé-kevésbé zavartalanul - folyt. A rendőrség állítólag jelezte is az ügyészségnek, hogy a német jogsegélykérelemben leírtak nem felelnek meg a valóságnak, az ügyészség szerint azonban az 1959-ben elfogadott kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény értelmében a magyar hatóságoknak nincs lehetőségük vitatni a külföldi fél kérésének jogszerűségét.
Az eljárásokban érintett magyar cégek kételkednek ebben. Lengyel sorstársaiktól kapott információkra hivatkozva állítják: kizárólag Magyarországon engedik meg a hatóságok, hogy egy magyar cég magyarországi irodájában német rendőrök kutakodjanak. "Ott belebukna a kormány, ha eltűrné, hogy alaptalanul fantomcégnek minősítsenek egy működő lengyel vállalatot" - fogalmaztak.
Az ügyben érintett minisztériumok illetékesei mindezt nem kommentálták. Informális úton beszerzett értesülésekre hivatkozva megerősítették ugyan a vállalkozók állításait, hogy tudniillik "a lengyelek nem kapkodták el a német jogsegély teljesítését", de - mondják - ők nem tehetnek semmit. A német társhatóságoktól hamarabb értesültek a Magyarországon várható házkutatásokról, mint a magyar Legfőbb Ügyészségtől. Amikor pedig megkérdezték, hogy miért asszisztálnak törvényesen működő vállalkozások tönkretételéhez, azt a hivatalos választ kapták, hogy ők nem kérdőjelezhetik meg a német kérés jogszerűségét.
Csakhogy a német kérések megalapozottsága már a korábbi SoKo Pannonia-akcióban is nyilvánvalóvá vált: 23 cég közül csak egy volt postafiókcég, azaz egy foglalkozott kizárólag munkaerő-közvetítéssel. A többivel szemben megalapozatlannak bizonyultak a vádak, ezért meg is szüntették velük szemben az eljárásokat.
A német hatóságok tanultak a SoKo Pannonia tapasztalataiból. A SoKo Bunda nem foglalkozott azzal, hogy az érintett vállalkozások postafiókcégek-e. Ehelyett a magyar munkavállalók érdekeinek védelmezőiként léptek fel, mondván: a munkaadók nem fizethettek volna kevesebbet nekik, mint amennyi egy velük azonos munkakörben dolgozó német munkás minimálbére.
Nyilvánvaló - ezt már az érintett tárcák illetékesei is elismerik -, hogy minden bajok forrása az államközi egyezmény eltérő értelmezése. Arra a kérdésre senki sem kívánt válaszolni, miért csak az utóbbi két évben értelmezik eltérően a felek az államközi egyezményt, amikor a hatálybalépése óta eltelt 15 évben volt olyan esztendő, amikor 14 ezren dolgoztak "kontingentált vállalkozási export" keretében Németországban. Egy kormánytisztviselő szerint nem véletlen, hogy a SoKo Bunda-akcióban a 350 Németországban dolgozó magyar vállalkozás közül a "legerősebb" ötven került célkeresztbe.
A SoKo Pannonia- és a SoKo Bunda-akciók félszáz magyar cég közel négyezer német kiküldetésben dolgozó munkatársát érintik. Sokan közülük fél éve vagy még hosszabb ideje nem kaptak fizetést, miután a német hatóságok zárolták munkaadóik számláit. A történtek ellenére ugyanakkor megengednék nekik, hogy továbbra is dolgozzanak Németországban. Annyira ugyanis nem tartják őket feketemunkásoknak, hogy ne tűrjék el, ha ingyen dolgoznak a német piacon.
