Andizsán: menekülő lázadók
A rózsával indult grúz, narancscsal folytatódott ukrán és tulipánosnak nevezett - áldozatokkal is járó - kirgiz forradalom után a pénteken kezdődött üzbegisztáni megmozdulások kapcsán már sem virágokról, sem forradalomról nem esik szó. A közép-ázsiai ország keleti részén fekvő Andizsánban múlt pénteken kitört lázadás - amelynek során fegyveresek bevették a 300 ezer fős város kormányépületét és börtönét, szabadon engedve kétezer embert - már nem politikai fordulat, hanem hosszan tartó konfliktus kezdete lehet.
A Fergana-medence - ahol a 26 milliós Üzbegisztán harmada él - a kilencvenes években is szociális problémáktól feszülő etnikai villongások helyszíne volt. Szakértők szerint a volt szovjet tagköztársaságot 15 éve vezető Iszlam Karimov hatalmi bázisa jóval biztosabb, mint a szomszédos Kirgizisztán korábbi elnökéé, Akajevé volt, mégsem valószínű, hogy a helyi konfliktust a fegyveres erők bevetésével végleg fel tudja számolni.
Főképp azért nem, mert a zavargások alapja nem vallási-politikai, hanem szociális jellegű. Igaz, Karimov épp ezt tagadja. Véleménye szerint a veszélyt a szélsőséges iszlám szervezetek jelentik. A mostani lázadást valóban annak a 23 vállalkozónak a bírósági ügye robbantotta ki, akiket ilyen szervezet létrehozásával vádolnak. (Már május tizedikén tömegek vonultak ki Andizsán utcáira, az említett üzletemberek mellett tüntetve.) Ám Taskenttel szemben az andizsániak - a Kommerszant orosz napilap helyszíni tudósítása szerint - úgy látják: Karimov az iszlám radikalizmus vádját ürügyként használja fel arra, hogy leszámoljon politikai és üzleti ellenfeleivel.
Tény azonban, hogy a vádlottak tagjai az iszlám "Akramija" szervezetnek, amely kilenc éve a Hizb-ut Tahrir (Út a hithez) nevű csoportból vált ki. Vezetője Akram Juldasev, aki iszlám alapú decentralizált államberendezkedést akar megvalósítani. Követői szerint azonban tevékenységük elsősorban Karimov rendszere ellen irányul, amely nem képes feloldani a szociális feszültséget, leszorítani a magas munkanélküliséget. Karimov vasárnap visszaszerezte az ellenőrzést a város felett, de elismerte, hogy a lázadók elmenekültek a biztonságiak által körülvett kormányzati épületből. Az akció során hivatalosan tíz belügyi, és "jóval több" lázadó esett áldozatul, de az AP hírügynökség szerint az összetűzések ötszáz emberéletet is követelhettek.
Az események súlyát mutatja, hogy jelentős menekültáradat indult meg a kirgiz határ mentén fekvő Kara-Szuu város felé, amelyet múlt pénteken lezártak, szombaton mégis megnyitották a menekültek előtt. Tovább rontotta a helyzetet, hogy szombaton zavargások törtek ki ebben a városban is, felgyújtották az ügyészség és a vámhivatal épületét. Egy nappal később a belügyi erők visszafoglalták a várost. A szomszédos Kirgizisztán a most befogadott, táborban elhelyezett üzbegisztániakat hivatalosan nem ismeri el menekülteknek, ellátásukra nemzetközi szervezeteket kért fel.
A konfliktus eszkalálódásától való félelem és a lázadók ellentmondásos személyisége miatt külföldön óvatosan nyilatkoznak a helyzet megítéléséről. Az amerikai külügyminiszter Condoleezza Rice kijelentette: Üzbegisztán léptessen életbe reformokat és tegye nyitottabbá a politikai rendszert. Oroszország kiállt Karimov mellett.
