Az orvossal, aki szobájában tartózkodott, ezt nem lehetett megbeszélni. Ezután döntöttem úgy, hogy távozom, mivel állapotom nem javult, s további gyógyításomról orvos ismerősömmel közösen gondoskodunk. A következő kórházban már lehetett beszélni az ismeretlen orvosokkal is.

Cikkemben a beteg és az orvos közötti kommunikáció fontosságára hívtam föl a figyelmet, és nem gondoltam, hogy ezzel orvosi körökben lavinát indítok el. Ma sem fogom föl, miért volt sértő az, amikor megpendítettem: akár beteg az ember, akár orvos, lehetne többet beszélni a másikkal. Többen fölhívtak, volt, aki egyetértett velem, mások elmondták, ha bárki beesik hozzájuk ismeretlenül, ugyanúgy meggyógyítják, mint az ismerősöket. Beszélgettünk, elmondtam, konkrétan voltam beteg, nem csak úgy általában, és a veszprémi aneszteziológust meg a pécsi sebészt arra biztattam, írja meg véleményét az újságban.

Akadtak orvosok, akiket nem kellett írásra ösztökélni, megtették ezt maguktól is. Az "ismeretlen" orvostól egy vitafórummal kapcsolatos gyűjtést kaptam a következő kísérőszöveggel: "Tisztelt Rab László úr! Olvastam cikkét, de nem hagyhatom szó nélkül kulturálatlan orvoskollégáim véleményét. Én nem hagynám ennyiben... Hát ezért tart itt a magyar egészségügy, mert mi, orvosok is vastagon mocskosak vagyunk!"

Érdeklődéssel vettem kezembe a webdoki.hu cikkem nyomán indított vitafórumát. Ez zárt fórum, ahol csak orvosok regisztrálhatnak, méghozzá valódi nevükkel és orvosi pecsétjük számának megadásával. A webdoki azt ígéri, moderálja a hozzászólásokat, és törli azokat a véleményeket, amelyek "súlyosan sérthetik mások erkölcsi, vallási érzületét vagy emberi méltóságát". De ez most nem nagyon sikerült.

Mazsolázzunk a véleményekből. Dr. R. A. helyesnek tartja, ha a beteg nem tud bejutni a kórházban az orvoshoz. Dr. E. A. fölháborodott amiatt, hogy ügyeleti időben akartam zavarni az orvost. Dr. S. Gy. abból, hogy leléptem, eljut addig, hogy "ja igen, és nem használják a WC-papírt sem". Dr. B. Cs. a teljes bátor nevével jegyzi meg: "Büdös paraszt. A jó édes anyucikáját ébresztgesse negyed nyolckor..." Dr. V. P. annak örülne, "ha Rab úr eljönne reggel hatra ásni egy kicsit, meg füvet nyírni". Dr. Ö. A. cikkemből a Népszabadság manipulatív technikáira asszociál, dr. D. L. így nyilvánít véleményt: "Majd ha a prosectúrán megfelelő helyre kerül az agya, ha van neki, akkor és abból lehetne csak szenzációs cikket kanyarítani! Ott már nem kell költögetnie senkit, a helyébe mennek..." Dr. F. Zs. annak adott hangot, hogy nagyon beteg lehettem. "Amúgy meg a seggünkből előrántani egy orvost - írja -, reggel, szombaton. Miről is szól ez a cikk?" Dr. B. Gy. sajnálatosnak tartja, hogy nem a pszichiátria zárt osztályán jártam, dr. M. J.-nek pedig a nevemről teljesen meglepő módon a rabruha jutott eszébe. Dr. Ny. A. tisztán, világosan fogalmazott: "Akkor engem reggel 7.15-kor senki ne b...on. Majd ha munkaidő lesz a szombati ügyelet. Addig csak készenlétezek."

Hisztériás, önző, potya, és még vörös is vagyok az akolmelegben egymást inkább csak hergelő doktor urak és hölgyek szemében. Többet nem idézek, mert nem óhajtanám azokat ingerelni, akik komolyan veszik orvosi hivatásukat. És mindent megtesznek azért, hogy a ketteske ne a dr. D. L. által felvázolt utat járja be. De elképzelem, e doktorcsoport tagjai mi mindent mondhatnak a betegek háta mögött, amikor nyílt színen, egy vitafórumon hajlandók mindazt le is írni, amit gondolnak.

Mit művelhetnek azokkal, akik csak várnak rájuk csöndben és megadóan a kórterem vagy a fogorvosi rendelő ajtajában?