Az előző rész tartalmából: Győzike tíz évvel ezelőtt beleszeretett egy másikba, Bea asszony emiatt elköltözött, és jó évig szedálta magát. Később rendeződött a helyzet. Három hónappal korábban, egy háttérinterjú-féleségen "Beámék" erről beszéltek, majd "Beám"-nak eszébe jutott a hölgy neve, és a kamerák előtt kijelentette: "Ambrus Angéla egy ringyó". Ezt láthattuk most hétfőn.

Aztán a kis csapat már Miamiban nyaral, egy kávéház teraszán ücsörög, s mit ád isten, ilyen a véletlen és a gondos szerkesztői kéz, megjelenik az épp ott üdülő Ambrus Angéla, a fotómodell. Egy-két napot együtt töltenek, Győző udvarol, Bea forgatja a szemeit.

Ekkor biztosak lehetünk abban, hogy az egész eset megjátszott, lehet, hogy az alapja igaz, de ha valakit főműsoridőben leringyóznak, akkor pertől nem tartanak a műsorkészítők. Sőt biztosak vagyunk abban is, hogy Ambrus Angéla álnév, még ha fotók is előkerülnek. Győzinek csorog a nyála, és elbaltázottnak nevezi az életét.

Ha a neten rákeresünk, akkor egy Angela Ambrus nevű, Amerikában élő és alkotó pornószínésznőt találunk. Helyben vagyunk, innentől kezdve lekurvázható, neki ingyenreklám.

A Győzike-show éppen azzal nyert, hogy ez nem egy igazi valóságshow, hanem annak a komédiája, miképpen el is nevezték. Van benne a Kész átverésből és különösen a szappanoperákból. Győzike és családja kenterbe veri a Barátok köztöt vagy a Jóban, Rosszbant, profi színészeket megszégyenítő módon rögtönöznek a félig-meddig beállított szituációkban. Győzike eljátssza, hogy ellentétje annak a gyereknek, aki Weöres Sándor versében azt állítja magáról, hogy olyan okos, hogy még a seggében is a feje van. A butaság forszírozásával éppen azoknak a nézőknek ad reményt, akik már a Legyen Ön is milliomos! első kérdésén elcsúsznának, mert analfabéták. Azoknak, akiknek tudásuk nulla, de most azt hihetik, e nélkül is lehet boldogulni. Azon magyar turistáknak, akik dettó nem tudnak egy kukkot angolul, nem tudnak kaját rendelni, és csak a ruha- és szuvenírvásárlásban találnak menedéket, mint Győziék Amerikában. Azoknak is, akik sehová sem juthatnak el, de gyógyírt találnak abban, ha Győzike hazaérkeztekor ujjong, mert végre itthon van, amott úgyse tetszett neki semmi, pacal se volt, legfeljebb a női hátsók vigasztalták a Májamibidzsen. Azoknak, akik nem találják helyüket egy másik kultúrában, s ha a videokamerán át meg is ismerik egy szegletét, azt csak azért teszik, legyen mit megmutatni a szomszédnak, különben farkukat maguk alá húzva, akár a kutyák, rohannak haza. Ilyenekből meg éppen akad kétmillió. És Győzike az is, akit el tudnánk fogadni szomszédunknak, mert tőle nincs miért félnünk, oly szánalomra méltó.

És - ez már csak ráadás - őszinte pillanatok is adódnak: amikor a kisebbik lányka azt mondja az apjának, hogy utálja őt, majd a csokievésbe menekül. Aki meg többre vágyik, például az egész leleplezésére, azzal elégedhet meg, ha a háttérben elkapja Győzikét, amint arra vár, intsen neki a rendező, most ő jön valami spontán beszólással.

A Győzike-show azzal is nyert, hogy bebizonyosodott, a médiaszakértők és a jogvédők félelmei megalapozatlanok voltak, hisz a romákkal szembeni előítéletek ettől nem nőttek, ahogyan a romák önbecsülése sem, mivel ez nem így működik. Ahogyan az antiszemitizmushoz nem kell zsidó, a cigányellenességhez sem kell Győzike. Az sem igaz, hogy itt egy újgazdag életmódjával szembesülhettünk: Győzike rántottát és sült virslit eszik (ha már vettek a kutyának egy csomót), nem ismeri a jó borokat, nincs ízlése, de nem is törekszik rá, s nem is sznob, mert az se tudna lenni. Olyasmit fogyaszt, ami egy új középosztály célja (lehet), de az igazán gazdagokhoz képest elvan ő a szegényebb gyerekkorból megszokott cuccokkal. Ha másképpen nem, vágy szintjén hányan ne azonosulnának ezzel?

Szóval jól ki lett ez találva. De azért egy csipetnyi ringyóval sose árt megvadítani.