Miközben több mint 1800 kilométernyi árvízvédelmi töltést kellene megerősíteni - ennek költsége 137 milliárd forint -, 2000 és 2003 között mindössze 175 kilométernyi gátszakaszon sikerült befejezni a munkákat - állapította meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ). Egy 2000-es kormányhatározat tíz év alatt 740 kilométernyi töltés magasítását írta elő, 2002 januárjában a kormány mégis úgy látta, hogy 2005-ig 552 kilométeren végezhetők el a szükséges fejlesztések. Az ÁSZ a Tisza-völgyi árvízvédelmi rendszer fejlesztését célzó, 2004-ben törvénnyel is megerősített Vásárhelyi-terv megvalósulását sem látja biztosnak, mert az idei évre eredetileg tervezett tizenötmilliárd helyett e célra a költségvetésben nyolcmilliárd szerepel.

A számvevők az árvízvédelmi tevékenység vizsgálata során arra a következtetésre jutottak, hogy a műszakilag - és biztonsági megfontolásokból - indokolt szükségletek és a lehetőségek összhangja ezen a területen sem alakult ki. Az ÁSZ kifogásolja, hogy a vízügyi igazgatóságok járművei egyetlenegy híján amortizálódtak, nincs pénz a védművek állapotának felmérésére, illetve kockázatelemzésre és kutatásra, az árvízi védekezésben érintett szervek közötti együttműködés - és a felelősség - szabályai pedig nem teljesen tisztázottak.

A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy megfelelően kiépített védvonalak esetén a védekezési költségek az ötödére-tizedére mérséklődnek, és jelentősen csökken a károk bekövetkeztének valószínűsége is. Például a 2000-es árvíz idején Szolnoknál a védekezés 15 milliárdot emésztett fel, mert nyúlgátat kellett építeni, Tarpánál pedig egy gátszakadás 2001-ben ötvenmilliárdos kárt okozott. Ezzel szemben a Tisza bal partján a tizenkétmilliárdos költséggel kiépített töltéseknek köszönhetően ugyanabban az évben legalább kétszázmilliárdos kárt sikerült megelőzni.

Az árvízvédelmi feladatokhoz szükséges források tervezhetősége érdekében a vízügyi szakma egyetlen érintett ágazat által sem vitatott normatívákat dolgozott ki, ám ezeket mégis rendre figyelmen kívül hagyják. Például a védművek üzemeltetési költségei mintegy három és fél milliárdra rúgnak, s ezt a költségvetés 2002-ben és 2003-ban is előteremtette, tavaly azonban már csupán ötszázmilliót költöttek erre. Még rosszabb a helyzet a karbantartás terén: az évi 14 milliárdos szükséglettel szemben még hárommilliárd sem jutott az állagmegóvásra. Az ÁSZ szerint ez egyértelműen biztonsági kockázatot jelent. A számvevők azt is észrevételezik, hogy a vízügyi ágazatban foglalkoztatottak létszámát jelentősen csökkentették: az 1994-es húszezer fővel szemben már négyezren sem dolgoznak ezen a területen, ezért III. fokú készültség esetén külső erőket kell bevonni, de a szakképzetlen emberek bevetése szintén a kockázatot növeli. A helyzetet jellemzi, hogy a 363 szivattyútelepet mindössze száz gépésznek kellene üzemeltetnie.

Sajátos szabályozási anomália - olvasható a jelentésben -, hogy az önkormányzatokat máig nem kötelezi semmi a védművekről való gondoskodásra, illetve a belvíz és a csapadék elvezetésére szolgáló létesítmények kialakítására. A dokumentum szerint az utóbbi évek tapasztalatai "élesebben rávilágítottak arra", hogy ez jelentősen befolyásolja az állami kezelésben levő árvízvédelmi létesítmények hatékonyságát, s bár korábban az ÁSZ és az ombudsman is kezdeményezte, hogy a BM és a PM keressen valamilyen jogszabályi megoldást, máig nem történt intézkedés. A belügyi tárca szerint a közigazgatási reform tisztázatlan kérdései miatt "ennek nincs realitása". Ami tény: az utóbbi években néhány százmilliós munkák elmaradása miatt többmilliárdos károk keletkeztek.

Magyarország árvízi veszélyeztetettsége Európában szinte egyedülállóan nagy, és a kockázat mértéke legfeljebb Hollandiáéval mérhető össze. A védművek hossza meghaladja a 4200 kilométert, miközben például a holland vízügyi szerveknek csupán 1500 kilométernyi gátrendszer fenntartásáról kell gondoskodniuk. Az ország mintegy fele veszélyeztetettnek számít, míg hétszáz település mintegy két és fél millió lakosa a legmagasabb árvizek szintjénél alacsonyabban fekvő területeken él. Kisebb árvízre két-három, közepesre öt-hat évenként lehet számítani, tíz-tizenkét esztendőben egyszer pedig rendkívül magas vízállásra kell felkészülni. (Munkatársunktól)