- Csalódott?

- Természetesen. Elvesztettünk egy címet, elbuktunk egy olyan mérkőzést, amelynek megnyerése esetén biztosan kiléphettünk volna a nemzetközi porondra. Nem kétséges, hogy rossz szájízzel gondolok vissza a döntőre, de most már - a játékosaimmal egyetemben - túl vagyok a történteken.

- Nagyjából mindenütt úgy nyilatkozott, hogy a horvát játékvezetőn ment el a találkozó. Egyet aludva a botrányos eseményekre: tartja?

- Trivkovic kiengedte a kezéből a meccset, ám a hibát elsősorban magunkban kell keresnünk: nem kellett volna ennyi piros lapot begyűjtenünk. Más kérdés, hogy ha a bíró menet közben megnyugtatja a kedélyeket, akkor valószínűleg másként alakulnak a dolgok, de hát ő döntött, mi pedig... Hibáztunk.

- A Sopron két helyzetből két gólt ért el: utána jöttek a kiállítások, szabadultak el az indulatok...

- Erre mondtam az előbb, hogy a játékvezető megnyugtathatta volna a kedélyeket, mert ekkor még felállhattunk volna a padlóról. Ennek elmaradásáért azonban csak magunkat tehetjük felelőssé.

- Méltónak tartja ezt a viselkedést a Ferencvárostól?

- Nem, de nem csak az FTC-től: akármilyen klubról legyen szó, egyik sem kerülhet ilyen szituációba. Mindenesetre ez velünk többet nem fordulhat elő; se a pályán lévők, se a kispadon ülők nem viselkedhetnek provokatívan, s akit érint, az házon belül vagy megkapta, vagy megkapja majd a beosztását. Velem együtt.

- Többen hallották, hogy a meccs alatt arra utasította futballistáit: törjék el a soproniak lábát!

- Ez nem igaz!

- Megismétlem: többen hallották.

- Éppenséggel Lipcseinek és Sowunminak is azt mondtam, amikor már benne voltunk a kiállításokban: nehogy hülyeséget csináljatok, nehogy eltörjétek valakinek a lábát!

- Ebből csak a törés stimmel.

- Mert félreértés volt.