Ráadásul az ismert színész a Mozgalom a Margit-szigetért nevű szerveződés elnöke, e pozíciójából fakadóan kutya kötelessége a véleménynyilvánítás. A művész a (Margit-szigeti) Eb-rendezés ellenzőinek frontembere: állítólag egy sajnálatos félreértés kapcsán került tűzvonalba. A zuhanyhíradó szerint eleinte úgy tudta, hogy az uszodabővítésnek azok a pályák esnének áldozatául, amelyeken színész kollégáival hosszú évek óta hobbiteniszezik, holott más, amúgy szomszédos pályákról van szó, de isten ments, hogy Tahi Tóthék esetleg felajánlják a költözést, mert ebben az esetben újra kellene kezdeni az engedélyeztetési eljárást, és akkor a 2008-as Eb-re sem készülne el a komplexum.

Akadnak, akik szerint a 2006-os átadás is vitatható, ha újabb fejezetekkel bővül a bohózat. Amikor 2002. decemberében a németországi Riesában Magyarország megkapta a 2006-os Európa-bajnokság rendezési jogát, Gyárfás Tamás, a hazai úszószövetség elnöke aligha gondolta, hogy ebből még baja lesz. Naivan azt hitte, hogy az ország - na jó, a főváros - egy emberként örül vele. Tévedett; ma már aligha pályázna. Amikor két és fél éve lelkesedésében a levegőbe csapott, még nem gondolta, hogy 2005 májusában sem kezdődik meg az uszodaépítés; az pedig rémálmában sem jött elő, hogy csaknem kétszáz zöldszervezet képviselőivel kell majd egyezkednie.

Most ne bolygassuk, hogy kiknek és miért nem tetszett a fölvetődött néhány helyszín: az ellenérdekeltségű lobbik harca - és az eredetileg uszodaépítésre kormánytámogatásként megajánlott 7,8 milliárd forint 2,3 milliárdra való csökkentése - kényszerűségből a Margit-szigetet hozta helyzetbe. (Ott "csak" bővíteni kellett.) Az csak természetes, hogy az ötlet legalább anynyi embernek szúrta a szemét, mint amennyi el volt tőle ragadtatva. Redőzött homlokú szakértők görnyedtek különféle térképek fölé, megkezdődött a fa-számháború, hirtelen megsokasodtak a környezetvédő szervezetek; mihelyst sikerült huszonöttel megegyezni, másik harminc kontrázott. Tizenöt éve magunk is tudjuk, a demokráciához jó adag türelem és tolerancia szükséges, ám arra senki sem gondolt: egy tízpályás, ötvenméteres meg egy műugrómedence megépítése akkora indulatokat gerjeszt, hogy még egy Mészöly Kálmánt is tiltakozásra ingerel.

Miután az illetékesek sorra cáfolták az aggályokat - nem kerül veszélybe tizenhatezer ember vízellátása, a létesítmény szennyvízelvezetése megfelel az EU-normáknak, egyetlen autóval sem növekszik a gépjárműforgalom -, az ellenzők faügyben megmakacsolták magukat. A Margit-sziget tizenegyezer fájából ötvennégyet kellene kivágni. A Magyar Úszó Szövetség - figyelem, a zöldekkel egyetértésben! - írásban kérte, hogy 500 fát ültethessen a szigeten. Radnóczi Péter, Budapest önkormányzatának alosztályvezetője 2004. október 6-án kelt válaszában azt közölte, hogy "Jelenleg a faállomány ritkítása szükséges, nem annak növelése". Azért hajlandó volt a kompromisszumra, engedélyezte tíz fa elültetését.

A rendezési garancia utolsó határideje június 30. Amennyiben addig sem történik semmi, az európai szövetség elveheti a versenyt Budapesttől. Ha azt nézzük, hogy Magyarország lemondott már expót is, az úszó Európa-bajnokság megrendezésétől történő visszatáncolás említésre sem érdemes. Legfeljebb fizetünk egy soknullás eurós, kabalából ma még ki nem számított büntetést. Akkor meg majd arról megy a vita, kinek a hibájából.